2022. június végén egyszerre láthatjuk az összes szabad szemmel is látható bolygót a hajnali égbolton, hurrá!
Sok helyen a hangzatos együttállás szót használják, holott itt közel nincs arról szó, hogy egymás mellett közel állva láthatnánk a bolygókat.
Hanem arról, hogy kb. 90-100 fok hosszan, „egy füzéren”, a Naptól távolodó sorrendben tündököl az összes szabad szemmel látható bolygó.
Aki szereti a csillagos eget, annak látványos lesz, különösen, ha van távcsöve is.
De aki most néz fel először az égre, annak semmi különös nem lesz – a szokottnál néhánnyal fényes pöttyöt fog látni az égen. Nekik ajánlom valamelyik ismeretterjesztő, távcsöves programot.
Hogy néz ki a fotókon / az életben?
Itt jön a kissé elkeserítő rész: fotókon semmi extra.
És ezt én mondom, aki imádja az éjszakai eget és a fotózást!
Hogy miért?
Mert mire az összes bolygó látszik, már annyira pirkallik, hogy a képeken nehezen válnak el az égi háttértől (persze élőben sokkal jobban néz ki):
Canon 6D, Samyang 14 mm, F/8, 8 mp, ISO 100
A másik ok, a túlságosan nagy távolság a bolygók közt – a nagy látószög miatt még a fényes bolygók is túl kicsi pöttyként jelennek meg.
De legalább nem kell messzire menni…
Amikor az a célunk, hogy minél több csillagot lássunk / fotózzunk, minél messzebb szeretünk menni a városok fényétől.
Most viszont más a helyzet: ha azt szeretnénk, hogy a Vénusz is rajta legyen a képen, akkor már annyira a napkeltéhez közeli időpontban kell fotóznunk, hogy a városok fénye semmit nem fog zavarni – mert a felkelő Nap fénye ezt messze elnyomja.
Lásd a fentebbi fotót.
Szóval Budapest belsejéből is, mondjuk a Gellért-hegy keletre néző teraszairól is simán lefotózhatjuk.
Mikor és hol látható?
2022. június közepétől, a hajnali égbolton, kelet felé nézve.
A Szaturnusz éjfél környékén kel, majd 1-2 óra közt előbb a Jupiter, majd a Mars bukkan fel szinte pontosan keleti irányban.
Majd 3:15 környékén kel a Vénusz, és utána a Merkúr is. Ekkor már erősen pirkallik, és az amúgyis halvány Merkúrt nem könnyű megpillantani.
A Merkúrt 4 óra környékén, kb. 4:15-ig lehet majd szabad szemmel látni, ugyanis a Naphoz nagyon közel van, és a Nap 4:45 környékén kel.
Igazán látványos jún 23-27-e közti hajnalokon lesz, amikor a fogyó Hold is csatlakozik az égi vándorokhoz.
Ezen belül is, 26-a hajnalán, a 8%-os (nagyon vékony) Holdsarló kb. 2,5 fokra, azaz 5 Holdkorongnyi távolságra közelíti meg a Vénuszt, és mindezt a Fiastyúk vagy Plejádok nevű nyílthalmaz közelében:
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Már 3:30-kor ajánlatos a helyszínen lennünk, mert az ég már ekkor is nagyon világos, és később még nehezebben válnak el a bolygók a fényes égi háttértől.
Legalábbis a fotókon – szabad szemmel viszont nem jelent gondot.
Most akkor ez együttállás vagy nem?
Együttállásnak biztosan nem hívhatjuk – bár az is igaz, hogy nincs számszerű kritérium arra sem, hogy mi számít együttállásnak.
De az egymástól 100 fok távolságban lévő bolygók biztosan nem esnek ebbe a kaetgóriába.
Érdekességképp, ha Észak felől, „felülről” néznénk a Naprendszerre, ezt látnánk:
Együttállásról akkor beszélhetnénk, ha a Földről nézve két vagy több bolygó is nagyjából egy vonalon lenne – ez azonban most nem valósul meg.
Honnan tudjuk melyik bolygó, és melyik csillag?
A Jupitert és a Vénuszt lesz a legkönnyebb felismerni, ezek a környező csillagoknál sokkal fényesebbek.
A Marsot az erőteljes vörös színe teszi könnyű célponttá.
A Szaturnusz is elég fényes, de csak kicsit fényesebb a Nagy Nyári Háromszög csillagainál.
(Minél kisebb a magnitudó, annál fényesebb: 5 magnitudó 100x fényességkülönbséget jelent).
Hogyan érdemes lefotózni?
Ha minden bolygót szeretnénk a képen tudni (Szaturnusztól a Merkúrig), akkor extrém széles látószögű objektívet kell használnunk, elvégre kb. 110 fokot kell befognunk.
Tehát full-frame gépre téve, 14 mm-s, de inkább szélesebb objektív kell (ha jól számolom).
Ezért vagy a Szaturnuszt lehagyjuk a képről, vagy csinálunk egy több képből álló panorámát, ahogy ebben az írásomban is tettem.
Beállítások tekintetében gyakorlatilag hasonló a szabályok mentén kell eljárnunk, mint a Tejút, vagy más asztrotájképek fotózásánál.
- Manuális mód
- olyan hosszú záridő, ahol a csillagok nem mozdulnak be
De ennél részletesebben kifejtem ebben a letölthető csekklistában:
↓ Ide kattintva Te is letöltheted ↓ és bármikor magaddal viheted az ég alá.
Viszont, ha már hajnalban fotózunk, akkor a fényes égi háttér miatt NEM kell magas ISO-t használni, hiszen ekkor túlexponálnánk az eget.
Ezért itt célszerűbb az ISO-t lejjebb vinni, és a záridőt ugyanolyan hosszan hagyni.
(Persze lehetne az ISO-t magason hagyni, és a záridőt csökkenteni, de ekkor a kép feleslegesen zajos lesz).
Tehát pl. 14 mm-s optikát használva full-frame gépen, hajnalban:
- 6-15 mp
- F/5.6 – F/8
- ISO 100-200 (éjjel jóval magasabb is lehet)
Összefoglaló a fotózáshoz
Kiegészítés: ilyen volt a Vénusz – Hold – Fiastyúk együttállás
Szerencsére 06.26-n hajnalban le tudtam fotózni a Vénusz – Hold – Fiastyúk együttállást!
Amikor kiértem a helyszínre, azt hittem, nem fog menni – a világos égen szabad szemmel alig találtam meg a Fiastyúkot, de végül meglett.
A fotókon pedig erőlködés nélkül látszottak a Hét Nővér csillagai.
A Bika csillagképben található M45 jelzésű nyílthalmazt a magyar néphagyomány Fiastyúknak, a görög Hét Nővérnek, a perzsa pedig Plejádoknak hívja.
Autórajongóknak érdekesség lehet, hogy japánul pedig Subaru…
Nem kellett magas ISO-t, vagy tág rekeszt használnom, mert az ég már annyira fényes volt.
Miután a fenti fotó elkészült vártam, hogy a Merkúrt is meg tudjam örökíteni.
Tudtam, hogy hol és mikor kéne lennie, de sehogyse láttam. Persze azért fotóztam tovább, hátha majd a képeken ott lesz…
Szerkesztés közben átnézve a képeket, tényleg ott van a fotókon, még ha nagyon halványan is!
A Merkúr a Naphoz legközelebbi bolygó, amit mindig a Naphoz közel lehet csak látni, és emiatt nagyon nehéz a megpillantása is.
Hasznos anyagok
Tejútfotózás lépésről-lépésre, panorámakép készítés
Tejútfotózás tokkal-vonóval: online tanfolyam a beállításoktól az utómunkáig
