Aki igazán jó képeket akar, annak tényleg RAW-ban kell fotóznia?
Akárhány helyen olvastam az interneten, mindenhol azt hirdetik, hogy fotózz RAW-ban, mert az a legjobb, a JPG az gagyi, amatőröknek való. Sok éven keresztül én is csak RAW-ban dolgoztam, ám mostanában kezdett betelni velük a merevlemezem.
Ekkor feltettem magamnak a kérdést: kell-e mindig a nyers kép, amikor legtöbbször csak kicsi módosításokat végzek rajta Lightroomban, és már exportálom is ki JPG-be?
Lökést adott a gondolkodásban, hogy Kanada legmenőbb esküvőfotósa, Schram András egy magyarországi előadásán azt mondta, hogy főként JPG-ben fotózik, mert ő annyira jól beállítja az expozíciót, hogy csak kicsit kell módosítania a képeken (ezt személyesen is megerősítette, lásd lent).
Ezért részletes leteszteltem, hogy tényleg milyen valódi előnyöket nyújt a RAW, illetve a JPG.
Mi a RAW?
A RAW szó angolul nyerset jelent. Ez fejezi ki legjobban, hogy olyan formátumú, amit még fel kell dolgozni ahhoz, hogy megjeleníthető legyen.
A RAW formátum a fényképezőgép szenzora által egy expozíció közben felvett összes információt tartalmazó képfájl.
Színmélység:
A RAW egy tömörítettlen, színcsatornánként általában 14 bitet tartalmazó képformátum.
Ez azt jelenti, hogy a vörös, zöld és kék színcsatornák egyenként 16 ezer árnyalatot jelenítenek meg (tehát 16.000 x 16.000 x 16.000 = 4 ezer milliárd különböző szín jeleníthető meg) .
Megjeleníthetőség:
Ahány fényképezőgép, annyi féle formátumú lehet egy RAW kép (pl. a Canonnál .CR2, a Nikonnál .NEF kiterjesztésűek), ezért ezek a fájlok csak speciális szoftverekkel jeleníthetők meg. Ezeket RAW konvertereknek hívnak. A legnépszerűbb ezen a területen az Adobe Lightroom, de a gyártók saját szoftverei is egész jók, amit a fényképezőgépek mellé adnak.
Méret:
A sok, kódolt információnak ára is van: egy 20 megapixeles RAW kép 30 megabyte körül van.
Előnyei:
Utólagosan tág tartományban állítható a két legfontosabb paraméter:
– az expozíció kompenzáció és
– a fehéregyensúly
Más szóval maximális a színhűség és a dinamikai tartomány.
A hiedelmekkel ellentétben pedig NEM lehet utólagosan megváltoztatni a rekeszt, a záridőt, az ISO-t és a fókuszpontot.
Mi a JPG?
A JPG formátum egy adott expozíció közben felvett összes információnak csak egy meghatározott részét tartalmazó képfájl.
Színmélység:
A JPG egy tömörített, színcsatornánként 8 bitet tartalmazó, szabványosított képformátum.
Itt is azt jelenti, hogy a vörös, zöld és kék színcsatornák egyenként 256 árnyalatot jelenítenek meg (tehát 256 x 256 x 256 = 16 millió színárnyalatot tudunk vele megjeleníteni)
Megjeleníthetőség:
Legnagyobb előnye, hogy szinte minden elektronikai eszközön megjeleníthető.
Méret:
Egy 20 megapixeles, jó minőségben tömörített kép témától függően kb. 3-10 megabyte körüli.
Előnyei:
Kis méretű, bárhol megjeleníthető és szabvány formátum.
A Teszt
Arra voltam kíváncsi, hogy a két képformátum mekkora teret enged az utómunkának, a legtöbbet kihozva egy expozícióból.
Másképp feltéve a kérdést:
– Ha hibásan exponálok, mennyire tudom utólag menteni a menthetőt?
– Át merjem-e tenni JPG módba a gépet komolyabb fotózások alkalmával is?
1. Élesség
Azt hihetnénk, hogy a RAW és JPG képnek egyforma élesnek kellene kinéznie, de nem feltétlenül van így. Ugyanis a fényképezőgép szenzorán lévő pixelek csak a vörös-zöld-kék színek valamelyikén látnak, valahogy így:
Ez az elrendezés az ún. Bayer-rács. A pixelek fele zöld, negyede kék, negyede vörös színű fényt enged át (azért van több zöld, mert az emberi szem erre a színre a legérzékenyebb). Egyes gyártók ettől kicsit eltérhetnek, de az elv ugyanez: minden egyes pixelre eső fény színét a környező pixelek színeiből következteti ki a fényképezőgép processzora. Ezt hívják angolul demosaicing-nek, ami egy nagyon számításigényes művelet.
Ha RAWban fényképezünk, akkor ezt a műveletet a számítógépen futó RAW konverter szoftverrel végeztetjük el, azaz ilyenkor a pl. a Lightroom számítja ki, hogy melyik pixel milyen színárnyalatot vesz fel. Ha JPG-ben fényképezünk, akkor a gépváz firmware hajtja végre ezt a műveletet, és utólag már nem tudunk belenyúlni.
A technika rohamosan fejlődik, de elképzelhető, hogy a fényképezőgép processzora és algoritmusai nem olyan hatékonyak, mint egy asztali gépen futó, fejlett RAW konverter szoftveré. (Pl. a Canon 1000D esetében, ami már 2008-s belépőszintű DSLR, nagyon érzékelhető a fényképezőgép általi JPG és RAW közti élesség különbség).
Ezért joggal tehetjük fel a kérdést: a fényképezőgép RAW konvertere van-e olyan jó, mint a Lightroom?
Ennek kiderítésére egy Canon 550D-vel fényképeztem a váci székesegyház homlokzatát RAW + JPG-L (azaz maximális minőségű JPG) módban. (50mm f/1.4 objektív, f/8, ISO100).
100%-s nagyításon az eltérések:
Minden DSLR-ben lehet állítani a JPG-k főbb paramétereit, köztük az élességet is, így érdemes kikísérletezni, melyik tetszik a legjobban.
Összegzés – Élesség
– Élességben nincs különbség: Lightroomban az élesítetlen JPG-ből gyakorlatilag ugyanazt tudjuk kihozni, mint RAW-ból,
– a fényképezőgép JPG élesítése állítható, bár sokkal kevesebb paraméterrel, mint amennyit szoftveresen lehet. Ettől függetlenül jól teszi a dolgát, az eredmény szép így is.
2. Expozíciókompenzáció, dinamikai tartomány
Ezt a funkciót legjobban egy olyan képen érdemes tesztelni, ahol nagy fényességkülönbségek vannak, pl. egy naplementés tájképen.
A Tenerifés timelapse videóm egyik képe lesz a kiindulási kép. Van belőle egy RAW és JPG változat is (mindkettő ugyanúgy néz ki, módosítások nélkül persze):
Elsőre is látszik, hogy jócskán alulexponáltam a képet (szándékosan, később kiderül miért). Az előtér szinte fekete, pedig vannak ott részletek, ugyanakkor az ég elég világos így alulexponálva is. Ezért Lightroomban világosítok rajta és hozzáadok egy félátmenetes szűrőt, amit pontosan a horizontra helyezek, így a fölé eső részen a túl világos részeket vissza tudom húzni.
Kis méretben nézve azt mondom rá, hogy egész jó a JPG is.
De az ördög mindig a részletekben rejlik, ezért belenézek 100%-s nagyításban is:
Meglepett az eredmény, ugyanis a JPG-nél sokkal rosszabbra számítottam… A színárnyalat nem stimmel, megjelent egy kékes fátyol (pedig kinézetre a fehéregyensúly hasonló a nagy képeken), de azért egyáltalán nem égbekiáltóan zavaró, ha csak önmagában nézem.
A zaj is egyformán növekedett mindkét képen, viszont a JPG vesztett egy kicsit az élességéből.
3. Extrém expozíciókompenzáció
Megyek még messzebb. Mi van, hogyha valami hiba miatt nagyon elszúrom a fénymérést, és a kép extrém sötét vagy világos lesz? Mekkora teret enged a két formátum az utólagos hibajavításnak?
Ennek teszteléséhez hét különálló képből álló sorozatot veszek alapul. Hármat alulexponálok, hármat fölé, egyet pedig helyesen, úgy hogy a képek között 1,3 rekesz különbség legyen -4 és +4EV között. A fényképezőgép RAW+JPG-L módban, így mindegyik fotóból egy RAW és egy JPG kép készül.
Vajon mennyit lehet javítani egy nagyon alá/fölé exponált RAW képen? És mennyit egy JPG-n?
Ezt úgy nézem meg, hogy a 4 rekesszel aláexponált képnél a Lightroom Exposure csúszkáján +4-t állítok be. A következőnél +2,6-t és így tovább 1,3 rekesz értékkel csökkentve.
A különbség a két formátum között +2,6 rekesz világosításnál már jól látható. A JPG képen, a sötét részeken megjelenik a poszterizáció (azaz a hasonló árnyalatú pixelek egy színné olvadnak össze), de összességében még az éppen elmegy kategóriába esik. Viszont a +4 rekesz világosításnál a JPG kép már teljesen használhatatlan, ugyanis eltűnnek a színek, a poszterizáció nagyon szembeötlő.
A RAW kép még +4 rekesz világosításnál is teljesen használható.
Akkor most megint megnézem a kisördögöt 100% nagyításon 4 rekesz világosítás után. A JPG képen a virág levelén az egybeolvadnak a zöld területek, és az egybefüggő világos részen eltűnnek a részletek.
A RAW képen csak a zaj nőtt, a színek a helyükön vannak.
Most jöjjenek a túlexponált képek!
A fentivel megegyező módon, most a 4 rekesszel föléexponált képen 4 rekesszel csökkentem az expozíciót Lightroomban. A következőnél 2,6, majd 1,3 rekesz értékkel csökkentem.
Túlexponált képnél kevesebb mozgástér van.
A JPG már -2,6 rekesz korrekciónál teljesen használhatatlan: a világosabb részek teljes egészben homogén fehéres-szürke felületet adnak (poszterizáció).
A RAW még éppen tartja a frontot, de világosabb részek már itt is beégnek.
Azonban -4 rekesz korrekciót már egyik se bír el.
A fenti naplementés képemet tehát ezért exponáltam szándékosan alul: tudtam, hogy ellenkező esetben az égbolt gyönyörű narancsos színei beégtek volna. Viszont a sötét részeken utólag tudok világosítani.
Összegzés – Expozíciókompenzáció
– RAW képeknél kb. +/- 3 blende mozgástér van a középtónusoknál
– JPG képeknél kb. +/- 1,5 blende mozgástér van a középtónusoknál
– az alulexponáltságot mindkét formátum jobban bírja
– túlexponáltságot, a világos részek beégését sokkal nehezebb helyrehozni: a világosból nem lehet büntetlenül sötétebbet csinálni
– ha a képen nagy fényesség különbségek mutatkoznak, és szeretnénk a fényes területek színét is megőrizni, inkább exponáljuk alul a képet!
4. Fehéregyensúly beállítása utólag, színhelyesség
Általában a fehéregyensúly beállítása nappal a szabadban elég egyszerű: hagyjuk Auto-n és szinte biztosan jó lesz. Azonban nem mindig hagyatkozhatunk az automatikára: pl. beltérben, vakut használva nem biztos, hogy csak fehér falfelületre tudjuk villantani a fényt.
Előfordulhat az is, hogy a vakura narancs-vörös színű szűrőt rakunk, hogy az izzólámpákhoz hasonló legyen a fehéregyensúly. Ezekben az esetekben ha Auto-n hagyjuk a gépet, biztos, hogy a fényképünk túl vörös, túl kék, túl valami színű lesz.
A RAW előnye, hogy a színegyensúly utólag is módosítható: a Raw konverter szoftverekben beállíthatjuk, hány Kelvines képet szeretnék.
A JPG kép viszont mindig egy fehéregyensúllyal készül, azzal, amit a fényképezőgép vagy a használója kiválaszt. Persze ezen utólag is lehet változtatni, de ott már nem az abszolút értéket (hány Kelvin, Tint), hanem csak az eredetihez viszonyítva. Tehát ha egy JPG képen rossz a színegyensúly, akkor utólag szinte lehetetlen a helyes színeket visszaállítani (a 8 bites színmélység miatt).
Ezt úgy tesztelem le, hogy különböző színegyensúlyú fényekkel világítok meg egy témát.
A kiindulási képen a vakut a fehéres mennyezetünkre villantom. Aztán a vaku fényét módosítom: narancs, vörös és kék lepedőkre irányítom.
A pontos fehéregyensúlyt utólag úgy állítom be, hogy Lightroomban egy biztosan fehér felületre kattintom a fehéregyensúly eszközt (most ez a kép alsó része). A fényképezőgépen a fehéregyensúly végig Auto-ra volt állítva, ami ebben az esetben 5000K körül lehet, ugyanis a gép érzékelte, hogy vakuzok.
A bal oldali képeken az eredeti fehéregyensúlyú RAW vagy JPG kép látható, a jobb oldali képeken pedig ugyanez a fehéregyensúly beállítása után.
- teszt: a szoba fehéres falára villantom a vakut, és 100%ban ez világítja meg a témát.
Látszik, hogy a fehéregyensúlyon nagyon keveset kellett csak állítani, hiszen a vaku fénye egy sárgásfehér felületről verődött vissza, így a RAW és a JPG gyakorlatilag egyforma eredményt hozott. A JPG-nek egy kicsit csökkentett a telítettsége, de ez azért van, mert szándékosan „Élethű” képstílust állítottam be a gépvázon, ami kicsit fakítja a színeket.
- teszt. A vaku fényét egy narancs színű falra villantom.
Beltérben ilyen eset könnyen előfordulhat, vagy ha a vakun egy színes szűrőt használok, hogy ellensúlyozzam a beltéri világítást.
Itt kezdődnek a gondok: a RAW-on még éppen hogy vissza tudom állítani a színeket, a JPG már úgy néz ki, mintha átment volna rajta valamilyen Instagram filter… Hiába fehér a fehér, a zöld sárga-narancssárga lett.
- teszt. Egy piros falra villantom a vakut.
Nagyon extrém, de előfordulhat ilyen is.
Ebben az extrém esetben már a RAW és a JPG is menthetetlen. Fekete-fehér képet még azért lehet belőle varázsolni.
- teszt: Világoskék falon villan a vaku.
Mivel a fal nem volt túlságosan kék, így mind a RAW, mind a JPG képen meg lehetett menteni a színeket.
Összegzés – Fehéregyensúly, színhűség:
– Ha a fehéregyensúly jól beállított, a JPG és a RAW kép között nincs különbség. (Pl. napsütésben, stúdióban, stb.)
– Ha a fehéregyensúly nem jól beállított, vagy nem lehet előre kiszámítani, akkor RAW-ot érdemes használni. (Pl. indirekt vakuzásnál, éjszaka, bulikban, stb.)
5. Gyorsaság sorozatfelvételben
Mivel egy RAW file mérete sokszorosa egy JPG-nek, logikusan merül fel a kérdés, hogy sorozatfelvétel esetében többet tudunk-e fényképezni ugyanannyi idő alatt?
Egy Canon 6D-t használok ehhez a teszthez, frissen formázott Sandisk Ultra Class 6-s (20Mb/s) SDHC kártyával.
Sorozat expóra rakom a gépet (egyébként mindig így használom), és 30 másodpercig nyomva tartom a gombot. A fókuszt manuálon hagyom, a záridőt 1/200 s-on, az ISO-t 25600-ra tolom, hogy minél nagyobbak legyenek a fileok az emelkedett zaj miatt.
A sorozatexpók hangjai így néznek ki:
A képen a nyilak alatt az az idő látható, amíg a gép hozta a formáját, azaz másodpercenként legalább 4,5 képet csinált.
A 4 hangfelvétel „képéből” jól látható:
– RAW módban 2,4 másodperc után, ilyen sebességű kártyával, csak a fohász marad. Ugyanis utána csak 4 (!!!) másodperc múlva tudok újra exponálni. Egy RAW fájl 30,4 Mbyte méretű volt.
– a JPG fájlok eleve sokkal kisebbek, ezért sokkal többet tudok exponálni.
– ha zajszűréssel megfelelően csökkentem a méretet, még több expót tudok csinálni. Mivel ISO 25600-ról van szó, így a fényképezőgépen bekapcsolt zajszűrés a fájlok méretét 55%-kal csökkenti. Ugyanezt az eredményt kaptam volna, ha kis ISO-n fényképezek.
Egy RAW fájl 34 Mb, amihez még hozzájön az ebből kiexportált jó minőségű JPG-is (kb. 6 Mb). Tehát ez a 40 mega áll szemben az egyszeri 6 megával. Hatszoros a különbség!
Összegzés – Gyorsaság, méretek
– ha számít a gyorsaság, akkor a JPG a kis mérete miatt jobb választás.
6. Gyorsaság az utómunkában
A fájl méretek az utómunkában is jelentős szerepet játszanak: próbáljon meg valaki 36 megapixeles RAW képeket egy lassú processzorú/merevlemezű gépen feldolgozni, és biztos elmegy a kedve a nyers formátumtól…
Ebben a tesztben Lightroomba beimportálom a 16 db RAW fájl a fenti tesztből (igen, 30 másodperc alatt ennyi jött össze), és ugyanennyi képet a JPG-L és JPG-M-ből. A Render Preview beállítást 1:1-re rakom, hogy minél jobban dolgozzon a processzor.
Azután az összes képre ugyanazt a beállítást ráhúzom (élesség, zajcsökkentés, világosítás, clarity), majd kiexportálom úgy, hogy 1800pixelre méretezem át és élesítem is a képeket.
Számomra kicsit meglepő módon a JPG nem lett hűde gyorsabb a RAWnál, pedig a személyes tapasztalatomban mindig sokkal gyorsabbnak érzem. De azért kb. másfélszeres különbség így is van.
Másik szempont a JPG képeknél, hogy ezeket akár egyből át is lehet adni. Persze ha komoly munkáról van szó, egy lelkiismeretes fotós se fog teljesen nyers JPG-ket átadni a megbízónak, de ha nagyon számít az idő, a lehetőség akkor is ott van.
Ezen kívül a „nyers” JPG képeket archiválni is sokkal egyszerűbb: csak feltöltjük egy online fotómegosztó privát gallériájába (pl. Smugmug.com) és a nyers képeink már biztonságban is vannak. Persze RAW képeket is fel lehet tölteni pl. Dropbox-ra, vagy Smugmug Vault-ra, de a kezelésük sokkal nehézkesebb.
Hogy állítsuk be gépen a JPG-t?
Arra kell törekedni, hogy a lehető legnagyobb dinamikai tartományt kapjuk, és a fehéregyensúly a helyén legyen.
- Érdemes a legnagyobb felbontást választani, a legkisebb tömörítéssel
- A JPG beállításoknál olyan profilt létrehozni, ahol nincs élesítés, nincs hozzáadott kontraszt és szaturáció.
- Ízlés kérdése, mennyire szeretjük, hogy a gép automatikusan szűrje a zajt, de sok gépen ezt is lehet állítani. A Lightroomnak remek zajcsökkentő modulja van, a gépváz ezt a minőséget csak megközelíteni tudja. Ha a zajszűrés be van állítva, magas ISO-nál jelentősen csökken a fájlok mérete.
Mindent egybevetve:
Tehát az alapkérdéseimre a válaszok:
– Ha hibásan exponálok, mennyire tudom utólag menteni a menthetőt?
- a RAW fájlokkal +/- 3 rekesznyi mozgástér van az utómunkában, a JPG-vel csak +/-1,5
- a túlexponáltságot kerülni kell, inkább legyen aláexponálva, ha fontosak a világos részek is
- a színeket legjobban RAWban lehet módosítani, a JPG elég korlátolt
- JPG képekkel minden tekintetben gyorsabb, könnyebb a munka
- JPG-nél észnél kell lenni az expozíció pillanatában (azaz előtte :)), különösen a fehéregyensúly tekintetében
– Át merjem-e tenni JPG módba a gépet komolyabb fotózások alkalmával is?
- Én továbbra is RAW-ban fényképezek a komolyabb fotózások alkalmával, de a családi és egyéb képeket inkább JPG-ben, jól beállított expozícióval.
– Mikor melyiket érdemes használni?
- ha biztosak vagyunk a helyes expozícióban: JPG
- nappal, szabadtéren biztosan jó a JPG
- ha gyorsan kell a kép: JPG
- ha a téma nem egyenletesen megvilágított és nagyok a fényesség különbségek: RAW
- ha indirekt vakuzunk: RAW
- ha maximális minőség kell: RAW
- ha maximális színhűség kell: RAW
Hogy csinálják a Nagyok?
Kíváncsi voltam, hogy nagy nevű fotósok melyik formátumot használják, így megkérdeztem különböző fényképészeti ágak kiválóságait. Ezúton is köszönöm azoknak, akik válaszoltak, és időt szántak erre a bejegyzésre.
Szándékosan nem írtam ki, hogy ki milyen kitüntetésben, díjban részesült, mert nem férne el a bejegyzésben 🙂
Daróczi Csaba, természet- és esküvőfotós (www.daroczicsaba.hu):
„Igazán röviden tudok erre válaszolni. Átkozom mindig azt a napot, ha véletlen JPG-re állítom a gépem (mert utána úgy felejtem). Az esetek 99%-ában RAW ban fotózok. Még esküvőkön is az elejétől a végéig. A RAW formátum annyival több információt hordoz, hogy azoknak a kinyerését utómunka során vétek nem kihasználni.”
Fekete Csaba, esküvőfotós (naszriporter.hu):
„Az esküvőkre az a jellemző, hogy a legtöbb fénykép előre kiszámíthatatlan fényviszonyok közt készül, ráadásul a fény mennyisége, színhőmérséklete, minősége széles határok közt változik egy esküvői nap 10-15 órás időtartama alatt.
A jpg-raw fájlformátum közti választás egyrészt a dinamikatartomány, másrészt az állandóan változó színhőmérséklet miatt alapvető kérdésnek számít.
Mivel a végső képanyagnak (amely legtöbbször RAW-ban kidolgozott, de jpeg-be konvertált fotókból áll!) a lehető legjobb minőségűnek (helyesen exponáltnak, színhőmérsékletűnek) kell lennie, a legkevesebb hibalehetőséget akkor hagyjuk, ha RAW formátumban, AdobeRGB színteret használva fotózunk. Ugyanakkor, mivel a képfeldolgozásnál rengeteg idő spórolhatunk vele, arra törekszünk, hogy az így készített fényképek helyesen exponáltak, a belőlük készített jpeg-ek pedig adjusztálás nélkül is színhelyesek legyenek. Ekkor az utófeldolgozás során a legtöbb szoftverben (pl. a szabványnak teinthető Adobe Lightroom-ban) minimális utánaállításra lesz szükség. Ha ez nem sikerül, akkor még mindig lehetőségünk van mintegy 5-6 blendényi expokorrekcióra és a színhőmérséklet utánaállítására. Ha jól exponálunk, akkor mintegy „mellékhatásként” – mivel a vázak minden esetben készítenek jpeg-et- a RAW fotó mellett lehetőségünk van egy olyan jpeg-et is kinyernünk, amely bizonyos előzetes feladatokhoz már használható.
A fényképészek egy kis része – többségük a filmes tapasztalatára hagyatkozva – eleve jpeg-ben dolgozik. Ez a módszer pontos munkavégzést követel – kicsit a negatív/dia – kérdésre emlékeztet, ahol ugyebár a diapozitívre fényképezés igen pontos exponálást feltételezett. A jpeg-ben fotózással időt és számítási erőforrásokat takarítunk meg az utómunka során, de lemondunk egy csomó lehetőségről, amelyet a RAW-allományok adnak nekünk.
Az esküvőfotózásban – ellentétben más ágakkal – markánsan megjelenik a workflow karcsúsításának igénye, ezt pedig leghangsúlyosabban az utómunka során érhetjük el. Az ok egyszerű, egy esküvőn akár több ezer kép is készülhet és ebből sokszáz kerül adjusztálásra, átadásra, retusra. A raw-jpeg kérdés nem vezethető vissza tisztán fényképészeti aspektusokhoz, ezt javaslom figyelembe venni. A legjobb minőség üldözése a túloldalon ugyanis mindig beleütközik a költséghatékonysági feltételekbe. A művészet az egyensúly megtalálásában van…
Fényes Lóránd, asztrofotós, (www.pleiades.hu):
„Az asztrofotózásban kizárólag RAW formátumot használunk. Ennek több oka van. Egyrészt a 8bittel szemben a 12 / 14 bit sokkal több lehetőséget ad a rendkívül halvány objektumok dinamikájának visszaadására. Másrészt a korrekciós képekkel (dark* és flat** képeket kell készítenünk minden sorozathoz) való munka szintén RAWban adja vissza megfelelő hatékonysággal azt, amit várunk tőle. Illetve RAW-ból tudunk a szokványos FIT, vagy CFA formátumba konvertálni, amit a csillagászati szoftverek használnak. Illetve ebben az esetben a demosaic eljárást is paraméterezhetjük, nem kell a kamera által felajánlottal dolgozni.
*: Dark: az objektumképpel megegyező ISO értékkel, expozíciós idővel, azonos hőmérsékleten készült kép. Készítésekor az optikai út teljesen zárt (sötét) kell, hogy legyen.
**: Flat: egyenletesen megvilágított háttérről (naplemente előtti égbolt vagy „fénydoboz”) készült felvétel, amelyet a képalkotó távcső optikai út hibáinak, a vignettálódás (sötétedés a kép szélein) hatásainak, valamint a képalkotó chip nem egyenlő érzékenységéből eredő hibák kiszűrésére használunk. Ezt a képet a kamera legalacsonyabb ISO értékével kell készíteni.”
Haarberg Orsolya, természetfotós (www.haarbergphoto.com):
„RAW formátumban fényképezek, mert ez tartalmazza a legtöbb információt a képek utólagos feldolgozásához.”
Katona Tamás, esküvő-, divat- és reklámfotós (www.katonatamas.hu):
„Természetesen RAW formátumot használok, ezen belül pedig mindig a témához választom a méretét. A válasz egyszerű. A RAW file minden információt tartalmaz, így a felvételeimen a legjobb minőségben tudom megmutatni az általam lényeges momentumokat.”
Máté Bence, természetfotós (www.matebence.hu):
Elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen válaszolni, de az asszisztense révén megtudtam, hogy ő is csak RAW formátumot használ.
Schram András, esküvőfotós (www.andrasschram.com):
„Zömmel JPG-ben fotózom, de azért előfordul, hogy RAW-ban. Ha tudom, hogy nem kell hozzá nyúlni, akkor JPG.
Alapvetően ha a fotográfus tud megfelelő nem alul vagy felül exponált képet fotózni az adott helyzetben, amit azonnal át tud nyújtani a kliensnek, akkor nem szükséges a RAW formátumban való fotózás. Ennek természetesen több tényezője is lehet, és itt főleg a felbontás számíthat nagy reklám felület esetében. Illetve olyan helyzetekben, ahol csak utómunkával lehet a bizonyos részeket a beégett, felül exponált részeket vissza hozni.”
Szalay Mona, esküvőfotós (www.szalaymona.hu):
„Munkám során egyszerre, egy időben két helyre kizárólag raw file-t mentek a kártyákra. Ennek az az oka, hogy a raw file-ból roncsolás és károsodás nélkül lehet más fájlformátumot előállítani, vagy sokszorozni. Lényegesen több információt hordoz a jpg képekkel szemben. A raw tömörítetlen, míg a jpg tömörített fájl. A raw fájlnak nagyobb a dinamika tartománya, a színinformációja, vagyis nem 8, hanem 16 bites a színmélysége. Ennek köszönhetően az utómunka során több lehetőségünk nyílik a precízebb módosításokra, a korrekciók által a legjobb eredmény érhető el. Könnyen állíthatjuk a fehéregyensúlyt utólag, míg jpg formátumban már az exponálás előtt ajánlatos a fehéregyensúlyt beállítani. A kevésbé jól exponált felvételeket helyrehozhatjuk, és a beégett, bebukott részleteket is nagyobb eséllyel korrigálhatunk egy-egy felvételen belül. 2-3 fényértéknyi különbségeket is elbír a korrekció. A raw fájlok veszteség nélkül utólag módosíthatók úgy, ahogy azt mi elképzeljük. A jpg formátumban történő fotózás esetén pedig a fényképezőgép nélkülünk dönt a kontraszt, a fehéregyensúly, élesítés, színtelítettség, stb. mértékéről.
Egyszerűen a raw fájlból bármilyen stílusú és kidolgozású kép előállítható roncsolás mentesen. A raw fájl tárol továbbá olyan adatokat is, melyek a későbbiek során egy fotósnak fontos információkkal szolgálhatnak, illetve bizonyos esetekben a kép szerzőjét is igazolhatja.”
Varga Csaba, esküvőfotós (vargacsabafoto.com):
„RAW vagy JPEG?
Az hogy ki melyik formátumban fotóz, egyéni döntés kérdése, de fontos tudni, hogy ez hogyan befolyásolja majd az utómunkával kapcsolatos terveinket. A JPEG-ben fotózásnak a hátránya, hogy beszűkülnek a lehetőségeink az utómunkánál (különösen ha PS -ben is bele akarunk majd nyúlni) mivel a JPEG kép adattartalmának egy jelentős része a tömörítéssel elveszik. Előnye viszont, hogy ripsz-ropsz megvan a fényképezőgép képbeállításaival „feljavított” fotónk. Ez akkor hasznos ha csak hobbi szinten fotózunk és nem akarunk az utómunkával sokat bíbelődni, de professzionális körülmények között is előfordul, pl. sajtófotózásnál, ahol gyorsan kell a végeredmény.
Ismerek nem egy olyan tehetséges és sikeres rendezvényfotóst is, aki JPEG-ben fotózik és viszonylag hamar letudja az utómunkát, inkább az eseményre koncentrál. Való igaz, a kép az expógomb megnyomásakor készül el és nincs az az utómunka ami megment egy rosszul komponált, elrontott, életlen képet, ráadásul az analóg korszakban is fotóztunk, amikor sem PS, sem utómunka nem állt a rendelkezésünkre – legalábbis nem digitális formában. Mindettől függetlenül én úgy gondolom egy esküvőfotósnak a RAW, azaz a „nyers” formátum az alap, hiszen a legkülönbözőbb helyzetekben, fehéregyensúly és fényviszonyok között készült fotókból csak így lehet kihozni a maximumot. „
Völgyi Attila, fotóriporter (blog.volgyiattila.hu):
„Ma már kivétel nélkül mindig RAW-ban fotózok, nagyon ritkán, ha valamiért szükséges, akkor RAW+JPG-ben. Az alábbi okok miatt:– információ gazdagság, feldolgozhatóság: a RAW képekben több információ, szükség esetén több feldolgozási és korrekciós lehetőség van,
– hitelesség: nem szokásom nagyon hozzányúlni a képekhez, de ha bármi miatt szükség lenne a képek hitelességének, szerkesztetlenségének bizonyítására, akkor azt a RAW tudja legjobban biztosítani,
– digitális negatív: a RAW formátum valami olyasmi a digitális képeknél, mint a negatív az analóg világban. Bármikor visszamehetünk egy kép lenagyítása, kidolgozása után és a negatívról újrakezdhetjük, újra gondolhatjuk a képet és máshogyan is kidolgozhatjuk. Éppen ezért én a RAW fájlokat is archiválom és megtartom, lehetőség szerint semmit sem törlök, mert sosem lehet tudni, hogy mikor jön még jól akár a képfeldolgozó programok fejlődése miatt. Én úgy gondolom, hogy a negatívokat sem dobtuk ki, ha lenagyították róla a képeket, miért törölnénk RAW képeket?
–feledékenység: volt időszak, amikor váltogattam, hogy csak a „fontos” dolgokat fényképezem RAW-ba, a „nem fontos” dolgokat meg JPG-be, de rendszeresen elfelejtettem időben kapcsolni, hogy épp megváltozott a dolgok fontossága, vagyis elfelejtettem JPG-ből visszakapcsolni a gépet RAW-ba, ami így veszteséget okozott
– szabadság: egy időben a megbízóim feldolgozási munkamenete miatt muszáj volt JPG-ben fotózni. Azóta is sajnálom, hogy ebből az időszakból nem nagyon vannak meg a képek eredeti RAW fájljai.”
Te melyik formátumban fotózol?
