Az alábbi videó a Fényképezőgép kezelés tudatosan című online tanfolyamom egyik része.
Ha szeretnéd megtanulni a fényképezőgéped a legkülönbözőbb helyzetekben is jól beállítani, akkor ezt a kurzust neked találtam ki – akármilyen márkájú géppel is fotózol.
AF működése
Gyakorlatilag minden fényképezőgépben van úgynevezett autófókusz rendszer, ami leveszi rólunk, fotósokról a fókuszálás terhét.
A fókuszálás azt jelenti, hogy az objektív belsejében lévő valamelyik lencsetagot mozgatja a gép, és ezáltal az objektív csak egy adott távolságra eső tárgyakról fog éles képet adni.
Ha valami közel van, és fókuszba hozzuk, akkor a háttér elmosódik:
De ugyanez igaz fordítva is (persze csak megfelelően kicsi mélységélesség mellett):
Amikor az objektív helyesen fókuszált, csakis akkor ad éles képet a témáról, ezért annyira fontos a fókuszálás.
A célunk mindig az, hogy a téma legyen éles – ha embereket fotózunk, akkor ez mindig az arc, illetve ha az arc jobban kitölti a képet, akkor a közelebb eső szemgolyónak kell fókuszban lennie.
Ugye nagyon régen, még kézzel kellett a fotósoknak fókuszálni – ezt könnyítették meg a 80-as években bemutatott autófókusz, azaz rövidebben AF rendszerek.
Az összes tükörreflexes gépben, ha belenézel az optikai keresőbe, kis fekete pontokat látsz.
Ezek az ún. autófókusz vagy AF pontok.
Gépe és márkája válogatja, hogy hány AF pont van bennük: például alapszintű vagy régebbi Canon gépekben csak 9 darab van, de ahogy megyünk feljebb a kategóriákban, egyre több AF pontot találunk.
Természetesen a képmező minél nagyobb részét fedik le az AF pontok, és minél több van belőlük, annál jobb.
Például a Canon 6D II-ben, és a Canon 80D-ben ugyanaz az AF rendszer van, de mivel a 6D szenzora sokkal nagyobb, mint a 80D-é, ezért az AF pontok a 6D-ben csak egy viszonylag kicsi, középső részt fednek le, amivel az ember nem túl sokra megy.
Azt, hogy melyik AF pontot használja a gép a fókuszáláshoz, azt általában egy ilyen kinézetű gombot megnyomva tudod állítani, a legtöbb gépen van ehhez külön gomb.
Például az alapkategóriás gépeken 9 vagy 11 AF pont közül választhatunk, vagy választhatjuk az az opciót is, hogy a gép automatikusan válassza ki a fókuszpontokat.
Az alsó kategóriás Nikon gépek, a D3000-es és a D5000-es széria ebben megint kivételek, ugyanis itt nincs külön se AF mód, se AF választó gomb, hanem az i Menübe kell bemenni.
Haladóbb gépeken pedig nagyon sok féle AF pont opció van, de most a kezdetekben, az autófókusz könnyebb megértése érdekében, csak a középső AF pontot használva fogom megmutatni a különféle autófókusz módokat.
Autofókuszálás alapjai
Az AF rendszer akkor aktív, ha az objektíven az AF kapcsoló AF vagy A állásban van, vagy ha ilyen kapcsoló nincs az obin, akkor a gép Menüjében valamelyik AF módot kell beálítanunk.
Illetve, ha felsőbbkategóriás Nikon géped van, akkor nézd meg, hogy a bajonett melletti fókuszkapcsoló is AF vagy A állásban legyen.
Ha az autófókusz rendszer aktív és a keresőbe nézünk, majd az exponálógombot félig lenyomjuk, akkor láthatjuk, hogy a kiválasztott AF pont felvillan, és a gép fókuszál.
És ilyenkor régebbi obik esetén hallani is, ahogy az objektívben mozognak az elemek, és ha a gépeden be van kapcsolva a hangjelzés, akkor pittyenni is fog.
A felvillanás azt jelzi, hogy az adott AF pont aktív, és a gép arra a tárgyra, vagy arra a részre fog fókuszálni, amire az a fókuszpont esett.
Majd, ha lenyomom teljesen az expógombot, akkor azzal a fókuszbeállítással exponál a gép.
Hogy melyik fókuszpont aktív, azt mi választjuk ki, de most ahhoz, hogy a következő részt el tudjam egyszerűen magyarázni, vegyük azt, hogy csak a középső fókuszpont az aktív.
Egyszeri autofókusz mód
Minden fényképezőgépen van legalább kétféle autófókusz mód.
Fontos: az AF mód nem arra vonatkozik, hogy melyik pontra fókuszálunk, hanem arra, hogy maga az AF rendszer milyen elv szerint működik.
Az első, az Egyszeri Autófókusz mód, ezt Nikon, Sony gépek AF-S-nek, mint AF Singlenek hívják, míg Canon gépeken One shot jelzi.
Ebben a módban, ha félig lenyomom az expógombot, és a gép megtalálta a fókuszt, és én továbbra is félig nyomva tartom az exponálógombot, akkor a fókusz ugyanott, ugyanabban a távoságban marad, akárhogy is mozgatom a gépet.
Például a Canon 6D-men csak a középső AF pontot használom, mert az a legérzékenyebb, ugyanis csak az keresztszenzoros:
Ezzel fókuszálok az arcra, félig nyomva tartom az expógombot, majd utána komponálok és exponálok.
Persze ehhez az kell, hogy a téma ne mozogjon.
Fontos, hogy közben az ujjam nem szaladhat le a gombról, mert akkor a gép újra fog fókuszálni, olyan helyre, amit én nem szeretnék.
Tehát azért hívják Egyszeri AF-nek, mert a gép csak egyszer, az expógomb félig lenyomásakor fókuszál – ha megvan a fókusz, akkor úgy marad, egészen addig, amíg nyomva tartjuk a gombot. Ezért simán előfordulhat, hogy közben a téma kimozog a fókusz síkjából:
Viszont, mivel ez egyszeri AF, az exponálás után újra megnyomva az expógombot már újra fókuszt fog keresni az éppen aktív AF ponton.
Illetve, ha sorozatfelvétel módban vagyunk, akkor a sorozat időtartamáig tartja a fókuszt, de utána már az expógomb újbóli megnyomására újra fókuszál.
Folyamatos autofókusz mód
Ezzel szemben, Folyamatos Autófókusz módban, amit a Nikon, Sony gépeken AF-C-nek, míg a Canon AI Servo-nak hívnak, ha félig nyomva tartom az expógombot, akkor a gép folyamatosan fókuszál az aktív AF pontra.
Tehát amire épp esik az aktív AF pont, az lesz fókuszban.
Szóval itt nem egyszer lép működésbe az autófókusz, hanem folyamatosan, amíg félig nyomva tartom az expógombot.
Ez ideális mozgó témák fotózásához, csak a témán kell tartanunk a kiválasztott AF pontot, és folyamatosan félig lenyomva kell tartanunk az expógombot.
Például ha a középső fókuszpontot a sétáló modell arcán tartom, folyamatosan nyomom az expógombot, és a gép autofókusza megpróbálja lekövetni:
Más kérdés, hogy a legtöbb alapszintű gépnek a fókuszkövetése elég gyenge, szóval a sportfotósok nem véletlenül használnak profi gépeket, amiben nagyon fejlett az AF rendszer.
És ha csak a legérzékenyebb, középső AF pontot használjuk követésre, akkor az nagyon behatárolja a kompozíciós lehetőségeinket, hiszen sokszor nem a kép közepére esik, amire fókuszálni szeretnénk.
Mikor melyik AF módot használjuk?
Ha a témád nem mozog, például tájképek esetén, akkor a legegyszerűbb, ha Egyszeri, azaz AF-S módot használsz.
Ha a témád mozog, akkor pedig használj Folyamatos AF módot, azaz Canon gépeken AI Servot, Nikon gépeken AF-C módot.
Ha embereket fotózol, és olyan tükörnélküli géped van, ami szépen leköveti az arcot vagy a szemet a fókuszálásnál, akkor célszerű itt is folyamatos AF módot használni.
Például én a Nikon Z50-emmel szinte csak folyamatos AF-t használok, még akkor is, ha a téma nem nagyon mozog, mert a gép annyira jól leköveti a szemeket.
Létezik ezen kívül egy harmadik mód is, ez Nikonnál AF-A, Canonnál meg AI Focus.
Ezek idézőjelben intelligens módok, és amíg a téma NEM mozog, addig egyszeri AF módként működnek, de amint a gép úgy érzékeli, hogy MOZOG a téma, akkor átvált folyamatos AF módra.
Én nem ajánlom, hogy ezt a AF-A vagy AI Focus módot NE használd, mert sokszor kiszámíthatatlan.
A negyedik módja Autófókusznak az a kikapcsolt állapot, azaz Manuális vagy kézi fókuszálás, amit szinte minden gyártó MF vagy M jelzéssel rövídit.
Erről találsz egy külön videót a Youtube csatornámon (a Fényképezőgép kezelés tudatosan tanfolyamban még részletesebben mutatom meg):
Hová fókuszáljunk?
Adódik a kérdés, hogy hová fókuszáljunk?
Ha arc van a képen, akkor egyértelműen az arcra. Ha közel van az arc, akkor pedig a szemre, azon belül is mindig a közelebbi szemre tegyük a fókuszt.
Ha több ember van a fotón, akkor lehetőleg a leghangsúlyosabb, általában a hozzánk közelebb lévő emberen legyen a fókusz.
Ilyenkor szerencsésebb szűkebb rekeszt használni, hogy a mélységélesség nagyobb legyen, és mindenki éles legyen.
Persze, ha kevés a fény, akkor erre nem sok esélyünk van, ezért ilyenkor marad a pontos fókuszálás.
Emiatt érdemes párokat úgy fotózni, hogy lehetőleg azonos távolságban legyenek a fényképezőgéptől, tehát mindketten a fókusz síkjába essenek, és ne lógjon ki egyikük se.
Persze ilyenkor is le lehet rekeszelni az objektívet a nagyobb mélységélességért, de ekkor a háttér kevésbé lesz elmosódott.
Tájfotók esetén azt kell eldöntenünk, hogy mit szeretnénk élesen látni, és milyen mélységélességgel.
Itt például az volt a célom, hogy a fákkal úgymond bekeretezzem a diósjenői horgásztón lévő stéget, de ugyanakkor a növények ne is vonják el túlságosan a figyelmet, ezért f/2.8s rekeszt használtam az 50 mm-s objektívvel, és a stégre fókuszáltam, egyszeri AF módot használva.
Olyan tájképeknél, ahol az egész téma nagyon messze van, szinte mindegy, hogy hová fókuszálunk, hiszen az egész téma messze van, minden éles lesz, még tág rekeszen is.
Viszont olyan tájfotóknál, ahol közeli és távoli téma is van, már bonyolultabb a dolog.
Ilyenkor tág rekeszt választva tudatosan játszhatunk a fókusszal, hogy a téma egyes részeit kihangsúlyozzuk.
De választhatjuk azt is, hogy az egész téma éles legyen, ekkor viszont le kell rekeszelnünk az objektívet, és még így is jól meg kell választani a fókuszt.
Kérlek figyelj arra, hogy amiről most szó volt, ez csak az Autófókusz működési módjára vonatkozik, és nem arra, hogy melyik fókuszpontot használod, a két dolog egymástól független
Mivel a fókuszpontok kiválasztása és beállítási lehetőségek eléggé eltérnek a Canonok és Nikonok között, ezért a következő videókban külön fogom tárgyalni ezeket.
Hasznos linkek
Fényképezőgép kezelés tudatosan online videótanfolyam
Fotózás alapjai: Rekesz, záridő, ISO
Fotózás alapjai: Fényképezőgépek programmódjai
