Miért nem élesek a fotóim? – avagy csínján a rekesszel

Az egyik olvasóm, Csilla írta az alábbi, kicsit kétségbeesett sorokat:

„Van egy Nikon D3500-as vázam alap kit objektívvel, 2 éve fotózgatok és tanulok.

Szörnyű, de még mindig az élesség beállítással küzdök a legtöbbet, mert szeretném, ha a képeim mindenhol élesek lennének.

Rekesz előválasztás (A) módban fotózok, de valamiért nem találom a jó beállításokat az éles fotókhoz. Vagy a teteje vagy az alja életlen sajnos.

Nem akarom elhinni, hogy ezzel a géppel és obival ne lehetne megoldani!„

És küldött három képet RAW + JPG formátumban is.

Az egyik RAW kép egy kis Lightroomos szerkesztés után (a teljes kép):

Belenagyítva, 1:1 nézetben:

Nem vészesen életlen, de élesnek tényleg nem mondanám (elég erős élesítést tettem rá Lightroomban, de zajszűrés nincs a képen).

Ilyenkor az ember első körben arra gyanakszik, hogy a fókusszal nem stimmelt valami, és a gép valahová máshová fókuszált (a téma elé vagy mögé).

Azonban a kép alját megnézve, a fokozatosan távolodó úton sehol se látszik olyan rész, ami élesebb lenne a többinél:

Ha a gép nem jól fókuszált volna, akkor az előtérben valamelyik rész élesebb lenne a többinél, de itt semmi ilyen nem látszik – az egész kép egyformán kevésbé éles.

A másik leggyakoribb ok az életlen fotók mögött a lassú záridő: kézben tartva a gépet már nehéz megtartani 1/30 mp-nél hosszabb záridőket ennél az objektívnél.

Itt viszont a záridő nagyon gyors, 1/640 másodperc, ennél az értéknél még akkor se mozdult volna a kép, ha Csilla lengette volna a gépet.

Azt sajnos nem tudom, hogy az érzékenység miért lett ISO 800-ra emelve, amikor ISO 100-on is 1/80 mp körül lett volna a záridő.

Amiért most ebben az esetben nem kívánatos a magas ISO, hogy megnöveli a zajszintet.

Bár maga a zaj megléte nem befolyásolja az élességet, de…

A néző agyában a zaj az élesség ellen dolgozik, mert a zaj elfedi az értékes részleteket, azokat a peremeket és éleket, ami által az élességet érzékeljük.

Na de akkor mitől nem elég éles a fotó?

A nem megfelelő élesség oka…

Ez esetben egyértelműen az extra szűk rekesz, f/18 okolható a lágyabb képért.

Látszik, hogy nem azért életlen a kép, mert bemozdult, hiszen a záridő nagyon gyors volt.

De miért okoz a szűk rekesz / magas F-szám életlen fotót?

Ahogy a fény áthalad az optika belsejében lévő körszerű nyíláson (ez a rekesz), fellép az ún. fényelhajlás, más szóval diffrakció jelensége.

Még legtökéletesebb optika se képes egy pontszerű fényforrást pontszerűen leképezni, mindig fellép egy minimális mértékű fényelhajlás (azaz nem egy pontba képeződnek le a fénysugarak, hanem egy „pacába).

Ez a fényelhajlás még a pontszerű fényforrásokból is egy korongot csinál, ezt hívják Airy-korongnak:

Minél szűkebb a rekesz, az optika annál jobban szórja a fényt, annál nagyobb Airy-korongot csinál.

Azaz:

minél nagyobb az F-szám (azaz minél kisebb a nyílás),
annál kevésbé képes az optika egy pontszerű fényforrás képét pontszerűen visszaadni a szenzoron.

És akkor vissza a gyakorlatba, hogy miért is fontos ez nekünk.

Amíg az Airy-korong kevesebb, mint 1 pixelnyi helyet foglal el a szenzoron, semmi gond nincsen:

Viszont egy bizonyos F-szám felett az Airy-korong már jóval nagyobb lesz a fényképezőgép szenzorán lévő pixelek méreténél.

Az a paca, ami most 9 pixelnyi helyen terül szét, a valóságban csak egy pont volt, azaz egy pixelen belül kéne lennie!

Tehát nagyon szűk rekesznél az eddig különválasztott részletek összemosódnak, hiszen most több pixelen is ugyanannak a pontnak a képe jelenik meg.

(A Bayer-rács és AA szűrők miatt akár 2 pixelnyi helyet is elfoglalhat egy Airy-korong, az még nem fog élesség csökkenésben jelentkezni).

Erre mondják azt, hogy diffrakcióhatárolt a szenzor.

A gyakorlatban ez az élesség drasztikus romlásában jelentkezik. Mintha kicsit fátyolos, ködös lenne a kép, ha nagy nagyításon nézzük.

Nagyon jól látszik ez az alábbi példán.

Canon 6D-vel fotózva f/11-n pengeéles a fotó, míg f/22-n jelentősen lágyabb a kép, f/32-n pedig még lágyabb (a kurzort mozgasd a rekesz értékeket jelző négyzetek felett)

Diffrakció hatása az élességre

Melyik az az F-szám, ami felett ténylegesen látni lehet a diffrakció hatását?

Ez csak a fényképezőgép szenzorának pixelméretétől függ (és a fény hullámhosszától, de most ettől tekintsünk el).

Azaz minél kisebb a szenzor, és / vagy minél nagyobb felbontású, annál kisebb F-számnál lép fel a diffrakció jelensége.

Tehát egy 24 megapixeles, APS-C szenzoros Nikon D3500 gép már F/11 környékén diffrakcióhatárolttá válik (És persze egy Canon is ?).

De ugyanígy, F/11-nél tovább nem érdemes menni a 47 megapixeles Nikon D850 vagy Z7 full-frame gépek esetén se.

Viszont a 20 megapixeles full-frame Canon 6D csak F/16 felett lesz diffrakcióhatárolt.

Míg egy kis szenzoros kompakt gép, pl. Sony RX100 esetén már F/8 körüli ez az érték (nemhiába nagyon sok kompakt gép rekeszét nem is lehet lejjebb venni).

Természetesen ezek körülbelüli értékek – nagyon javaslom, hogy teszteld le a saját gépedet, optikádat e tekintetben.

Mit tehetünk a diffrakció ellen?

Sokszor az ember szeretne minél hosszabb záridőt elérni, mondjuk, hogy egy vízfelületet jobban elmosson, vagy hogy éjszaka több fénycsíkot beengedjen.

Vagy csak nagyobb mélységélességet szeretne, azaz azt szeretné, hogy minden éles legyen a fotón.

Ezeket pontosan a rekesz szűkítésével (azaz az F-szám növelésével) lehet elérni.

Azonban, ahogy fentebb láttuk, egy bizonyos ponton túl nem érdemes tovább rekeszelnünk az objektívet, mert az élesség romlásával többet vesztünk, mint amennyit „nyertünk” a hosszabb záridővel.

Tehát érdemes észben tartani, hogy f/11 – 16 rekeszen túl általánosságban nem érdemes menni!

Akkor meg miért ne használjunk minden objektívet a legtágabb rekeszen?

Ha pl. van egy 18-55-s kitobid, aminek maximális fényereje f/3,5 18 mm-n, akkor a jobb élesség miatt nem lenne jó mindig F/3,5-n használni?

Sajnos nem…

Ugyanis a legtöbb objektív a legélesebb képet általában egy kicsit lerekeszelve adja.

Hogy mennyire kell lerekeszelni az ideális képért, azt objektívje válogatja, mindegyiknél más és más.

A fenti példában kb F/5,6-on adja a legélesebb képet 18 mm-n.

Régebbi tervezésű, extra fényerős fix objektíveken nagyon kijönnek az optikai hibák tág rekeszen:

Canon 50mm F/1.4 objektív élesség a képmező közepén

Tehát hiába tud ez az obi F/1,4-s rekeszt is, nem érdemes ezt beállítani! Sokkal inkább F/2 – 2.8 körül érdemes használni.

Ez nemcsak a csillagos, hanem a nappali témákra is vonatkozik.

Míg az újabb tervezésű, magasabban pozicionált objektívekre (pl. Sigma Art sorozat, Canon RF, Nikon Z sorozat) ez már nem annyira igaz, és legtágabb rekeszen is szinte ugyanazt nyújtják, mint lerekeszelve.

Nikon Z 85mm F/1.8 S objektív a kép közepén

Sőt, ami egész elképesztő, hogy sokszor a képmező legsarkán is képesek szinte ugyanazt az élességet hozni:

Nikon 85mm F/1.8 S objektív a kép sarkán

Egy ilyen objektívvel nyugodtan lehet mindig F/1.8-on fotózni – én ezt tettem, amikor a Nikon 85-öst tesztelhettem.

De általánosságban elmondható, hogy a legtöbb objektív f/5.6 – f/8 környékén nyújtja a maximális élességet.

Jó-e Csilla objektívje?

A fentiek miatt megkértem Csillát, hogy küldjön olyan fotókat is, amelyeket tágabb rekesszel készített, hogy tényleg meg tudjuk állapítani, az objektívvel van-e baj, vagy mással.

A jó hír az, hogy f/5,6-os rekeszen teljesen jó képet ad a kitobjektívje – persze nem fogja a csillagokat lerobbantani az égről, de egy kitobitól nem is várjuk ezt el.

Itt egy másik kép 27 mm-n fotózva, nyitott rekesszel, f/4.5-el:

A fenti képminőség teljesen jellemző a kitobjektívekre, persze ezekből is vannak jobban és kevésbé sikerült darabok is.

Csilláé talán a kevésbé jól sikerültek felé hajlik, de biztosan „gyártói specifikáción belül van”.

Hogyan teszteljük az objektív élességét?

Azt még hozzáteszem, hogy objektívek élességét letesztelni nem is annyira egyszerű dolog, mint amilyennek látszik.

Például nem érdemes távolba lévő dolgokon tesztelni az élességet, mert levegő áramlása nagyon rontja a képminőséget, különösen télen, a fűtési szezonban.

Ezért a fenti, Dunapartos példa nem a legjobb az élesség tesztelésére – bár az eddigi objektív teszteimben én is nagyon sok hasonló tájképpel demonstráltam az élességet.

Az se ideális, ha egy téglafalat fotózunk szemből, ekkor ugyanis kevésbé jönnek ki a görbületi hibák – amikor a fókusz síkja nem sík, hanem görbe (de ez már egy fokkal jobb, mint a kilométerekre lévő táj).

Viszont egy füves rétre fentről ferdén lefelé fotózva már sokkal több mindent láthatunk:

Ezt nem én találtam ki, hanem Roger Cicala, egy amerikai fotóscucc bérlő cég alapítója írja itt – nála kevés ember tesztelt több objektívet.

Roger ötlete, hogy érdemes Photoshopban a Find Edges (Élek keresése) nevű filtert ráengedni a képre, ami által láthatóvá válik az objektív fókuszának síkja:

A fűszálak azért is hálás célpont, mert mindenféle irányban állnak, egymástól mindenféle távolságra, éles a határvonaluk és még sorolhatnám…

Mikor milyen rekesszel fotózzunk?

Sajnos erre nem lehet egyértelmű választ adni, mert annyi mindent figyelembe kell venni, különösen a mélységélességet, ami annyi dolog függvénye.

Inkább pár példán mutatom meg…

Egyarcos portré

Ez a legegyszerűbb eset: ha azt akarjuk, hogy a szemek élesek legyenek, és minden más minél jobban mosódjon el, akkor azt a legtágabb rekeszt érdemes használni, ami még kielégítő élességet ad (pl. a fenti Canon 50 mm esetén ez F/2 vagy F/2.8).

De ha az objektív már a legtágabb rekeszen is elég éles, akkor azt érdemes használni.

Viszont nem mindig cél az extra háttérelmosás, mert mondjuk a háttér homogén, vagy csak több mindent szeretnénk fókuszban, pl. a hajat, ruhát, akkor érdemes szűkebb rekeszt beállítani.

Csoportkép (több arc a képen)

Ez már kicsit trükkösebb…

Törekedni kell arra, hogy lehetőleg az arcok minél jobban egy síkban legyenek, hogy ne történjen olyan, hogy valaki éles, míg a kicsit mögötte álló már nem.

Itt a fotós jó érzékkel terelte a családot egy síkba, plusz még a kompozíciót is jobbá tette:

Tehát nekünk, a fotósnak kell azt felmérni azt, hogy milyen távol állnak egymástól az alanyok, és ehhez milyen rekeszt érdemes használnunk.

Ez nagyban függ az objektív gyújtótávolságától, és a fotós-alany-alany távolságok arányától is.

Sportfotók

Ha egy sportoló kiemelése a cél, akkor itt is érdemes tág rekeszt (kis F-szám) beállítani, hogy a háttérből minél jobban kiemeljük + ezzel a záridőt is csökkentjük (kisebb eséllyel mozdul be).

Itt például egy Nikon 85 mm F/1.8 S objektívvel fotóztam a 2020-as Vácdukai Elővágtát.

Beállíthattam volna F/1,8-at is, de annyira gyorsak voltak a lovasok, hogy szerintem a gép bajban lett volna a téma lekövetésével az F/1,8 adta extra szűk mélységélesség mellett (azaz csomó képen nem lett volna éles a lovasok arca).

Így végül F/4-et állítottam be, hogy a fókusz nagyobb eséllyel legyen a témán.

Tájképek

Remélem ezzel a rövid „nyomozással” tudtam segíteni abban, hogy meg tudj győződni az objektíved élességéről, és tudtam adni elég példát arra, hogy mely rekeszértékeket érdemes használni a különböző helyzetekben.

És Csilla is megnyugodhat, nincs gond a gépével, se az objektívével 🙂

Köszönet

A Nikon Z5 gépváz és 85 mm S objektív tesztelésének lehetőségéért köszönet a 220Volt.hu áruháznak!

Kapcsolódó írások, videók

A Cambridge in Colour részletes írása a diffrakció jelenségéről, két szuper kalkulátorral

Ne feletjs el feliratkozni a Youtube csatornámra, ehhez klikk ide.

Köszönöm! ?