A legelső dolgok, amit mindenki megtanul a fotózásban, az az a három paraméter, ami az expozíciót befolyásolja: a záridő, a rekesz és az ISO.
Ebben a bejegyzésben a legegyszerűbb nyelvezettel magyarázom el, hogy melyik pontosan mit csinál.
Készítettem erről egy 12 perces videót is. De ha nem tudod megnézni a videót, folytasd az olvasást, mert ugyanazt írom le, mint amit a videóban elmondok.
Záridő
Vágjunk is bele: kezdjük a záridővel!
Szinte minden fényképezőgépben van egy úgynevezett redőnyzár, ami tényleg egy redőnyhöz hasonlít.
Amikor a redőny fel/le húzódik, szabaddá válik az út a szenzor vagy film felé, és megtörténik az expozíció. Minél hosszabban van nyitva a zár, annál hosszabb a záridő és annál több fény jut be a szenzorra vagy a filmre.
Ezen a videón lassított felvételen mutatják be egy tükörreflexes gép zárját (és mellesleg, nagyon jól elmagyarázzák , hogyan éri el a gép a gyors záridőket):
Legtöbbször nappal fotózunk és ilyenkor nagyon rövid záridőket használunk, tipikusan a másodperc tört részét, pl. század vagy egy ezred másodperceket.
Sok fényképezőgép ezért nem is azt írja ki, hogy egy 1 / 100 hanem csak annyit lehet látni, hogy 100 vagy 1000.
Ez esetben ez egy század vagy egy ezred másodpercet jelent.
Tehát ha azt látom, hogy 1000, akkor tudom, hogy ez tízszer gyorsabb vagy rövidebb záridő, mint a 100-as érték.
Ha hosszabb záridőről van szó, pl. másodpercekről, a gép általában egy ” jellel jelzi, hogy itt már másodpercekről van szó.
A záridő hatása
Hogy mire van hatással a záridő?
Ez dönti el, hogy pillanatok, a mozgás mennyire lesznek befagyasztva vagy éppen elmosva.
Minél rövidebb a záridő, azaz minél nagyobb ez a / jeles szám érték, annál jobban kimerevedik a mozgás, annál jobban megfagy a pillanat.
Ezt a fotót 1/4000 másodperces záridővel készítettem, látszik, ahogy szinte megfagy a víz:
Viszont minél hosszabb a záridő, annál jobban elmosódik a mozgás:
Pl. sok másodperces expó esetén a víz köd-szerűen elmosódik, vagy éjjel az autók lámpái fény csíkokat húznak.
A záridő azonban nemcsak a téma mozgását, hanem a gépet tartó kezünk mozgását is képes kimerevíteni.
Tehát ha túlságosan hosszú a záridő, azt már nem fogom tudni kézben megtartani és láthatóvá válik a bemozdulás.
Szerintem ilyen bemozdult, elmosódott fotót már mindenki csinált: éjszaka nagyon nagyon könnyű ilyet lőni, ha az embernél nincsen állvány.
Reciprok szabály a záridőre
Azt szokták mondani, hogy full frame gépen az objektív gyújtó távolságának milliméterben kifejezett értékének a reciprok másodperc értékét még kellene tudnunk tartani kézzel.
Magyarra lefordítva, ha egy 50 mm-es objektívvel fotózom egy full frame géppel, akkor 1/50 mp-es záridőt illik megtartanom kézben.
Vagy egy 200mm-s telénél 1/200 másodpercet.
Hozzáteszem, hogy nem is olyan rég csináltam egy videót arról, hogy hogyan lehet minél stabilabban megtartani a fényképezőgépet ajánlom, hogy nézd meg ezt is:
Ha megfelelően stabilan tartom a gépet, akkor ezzel a reciprok szabállyal lőtt fotók általában jól szoktak sikerülni, de én szeretek biztosra menni…
Így inkább 1/100 vagy annál gyorsabb záridőt szeretek használni, ha 50 mm-es objektív van fent a gépen.
Persze ha van képstabilizátor, akkor már más a helyzet, és ekkor sokkal hosszabb expót is simán ki lehet tartani kézzel.
A legtöbb képstabilizátorral 2-3 rekesznyi előnyhöz lehet jutni, azaz 4-8x hosszabb záridőket lehet velük megtartani úgy, hogy a kép éles maradjon.
De vannak ennél extrémebb példák is, pl. Olympus géppel készítettek 10 mp hosszú expót is, de ehhez már nagyon extra képstabilizátor szükséges.
ISO érzékenység
Az ISO érték a szenzor fényérzékenységét írja le: minél magasabb az ISO érték, annál érzékenyebb a szenzor vagy a film a fényre.
A legtöbb fényképezőgépen az ISO 100 az alap érzékenység: ez az érzékenység adja mindig a legtisztább képminőséget, ez adja a legnagyobb dinamikai tartományt és a legjobb színűséget.
Ha felemelem az ISO-t 200-ra, akkor a szenzor kétszer olyan érzékeny lesz a fényre, mint ISO 100-on.
Ha felemelem ISO 400-ra, akkor négyszer olyan érzékeny lesz a szenzor a fényre, mint ISO 100-on.
És így tovább.
Viszont ez azt is jelenti, hogy ha nekem 1/100 másodperces záridőm volt ISO 100-on és felemelem az ISO-t 400-ra, akkor már négyszer gyorsabb záridő is elég lesz a helyes expóhoz, tehát 1/400 mp adja meg a helyes expót ISO 400-on.
Hurrá, hurrá! Most akkor örülhetnénk, hiszen csak felemelhetnénk az ISO-t jó magasra, és ekkor mindig szuper gyors záridővel tudunk fotózni, nem fog bemozdulni sose a gép!
Sajnos ez nem ilyen egyszerű…
Ugyanis, minél magasabb az ISO érték, annál zajosabb, szemcsésebb lesz a kép.
Így növekszik a zaj, a magasabb ISO-val:
Biztos fotóztál már éjszaka mobillal és amikor belenagyítottál, akkor láthattad, hogy egy zajos borzadályt kaptál: ez a zaj a magas ISO eredménye.
Szóval emiatt ajánlott minél alacsonyabb ISO-t használni, hiszen akkor kevesebb lesz a zaj, jobb lesz a színhűség, nagyobb lesz a dinamikai tartománya a képnek.
Egy kis kitérő: szinte minden gépen van úgynevezett Auto ISO funkció, ami abban segít, hogy mindig a legalacsonyabb ISO-t tud használni. Ennek működéséről már készítettem egy külön YouTube videót:
Full Frame gépeken simán fel lehet emelni az ISO-t 1600-3200-as értékre különösebben nagy zajosodás nélkül.
Egy zajos, de éles kép sokkal jobb, mint egy zajtalan, de elmosódott!
Persze ez téma és megvilágítás függő, a zaj elkerüléséről készítek majd külön videót.
Most már megvan a záridő és az ISO érzékenység is, így már csak a rekesz vagy más néven fényerő van hátra.
Rekesz
Szerintem a rekesz egy eléggé megtévesztő szó, ugyanis én amikor a rekeszre gondolok, akkor ilyesmik jutnak eszembe:
Ezért szeretem jobban a csillagászatban is használt fényerő szót használni, ugyanis a fényerő azt fejezi ki, hogy az objektív arányaiban mennyi fényt képes összegyűjteni.
A fényerőt az úgynevezett F/ értékkel szokták kifejezni: ez azt mutatja meg, hogy mekkora az objektív fénygyűjtő felülete a gyújtótávolságához képest.
Tehát pl. F/ az azt jelenti, hogy a gyújtótávolság (F) annak a negyed része az az átmérő, amin az objektív gyűjti a fényt.
Tehát minél kisebb ez az F szám, annál nagyobb felületen gyűjti az objektív a fényt, annál több fény képes összegyűjteni egységnyi idő alatt.
Mire van hatással a rekesz a gyakorlatban?
Itt egy újabb példa!
Ha 1/200 másodperc a záridő F/5,6 rekeszen, akkor a záridőt úgyis tudom gyorsítani, hogy növelem a beérkező fény mennyiségét, tehát tágabb rekeszt használok. Pl. f/2,8-at állítok be.
Ekkor a záridő négyszer rövidebb, négyszer gyorsabb lesz – hiszen a fénygyűjtő felület négyszeresére nőtt (az átmérő nőtt kétszeresére, a felület pedig négyzetarányosan növekszik).
Így a záridő 1/800 mp lesz, hogyha az ISO hoz nem nyúltam.
És itt ebben a példában már az is látszik, hogy amikor tágabb rekesz használtam, nemcsak a beérkező fény fajlagos mennyisége nőtt meg, hanem a mélységélesség is megváltozott.
Rekesz és mélységélesség
Mélységélességnek hívjuk azt, hogy a térnek mekkora szelete éles a fotón.
Kicsi, vagy szűk mélységélességnek nevezik, amikor a térnek csak egy kis szelete éles egy fotón, a háttér és előtér viszont elmosódik.
Például portréknál sokszor csak a szem éles, a fülek, és a haj már nem.
Minél tágabb a rekesz, például f/2, annál szűkebb a mélységélesség, annál kisebb szelete éles a térnek, annál jobban elmosódik a háttér.
Tehát ezért van az, hogy a portréfotósok élnek-halnak a fényerős objektívekért: extra tág rekeszen ugyanis nagyon szép háttér elmosást lehet elérni.
És persze a tág rekesz miatt kevesebb fényben is gyorsabb záridővel vagy alacsonyabb ISOval lehet fényképezni.
Ilyen tipikus portré objektív pl. a 85 mm-s fixek (szinte mindegyik gyártónak van f/1.8-s vagy 1.4 vagy 1.2-s verziója), vagy pl. a Sigma 135 mm F/1.8 és 105 mm f/1.4
De nem mindig kell giga-szuper objektív, egy sima 50 mm-s fixszel is kiváló háttérelmosást lehet elérni, még egy APS-C szenzoros gépen is:
Nem portré, de tág rekeszen, szép háttérelmosással, szinte bármi lehet szép:
Tehát minél tágabb a rekesz (azaz minél kisebb az F szám), annál kisebb a mélységélesség, annál nagyobb a háttérelmosás.
És fordítva, minél nagyobb az F szám, azaz minél szűkebb a rekesz, annál nagyobb a mélységélesség, annál több minden éles, annál kevésbé elmosódott a háttér.
És akkor itt álljunk meg egy szóra a helyes szóhasználat kapcsán.
Egyértelmű kifejezések használata
Ugyanis nagyon sokszor lehet olyan kifejezéseket hallani, hogy „alacsony rekesz”, „kis záridő”, stb… Sok esetben nem egyértelmű, hogy az illető mire gondol.
A helyes szóhasználat a következő:
Ha rekeszről, azaz fényerőről van szó akkor:
- tág rekesz (pl. f/2)
- szűk rekesz (pl. f/16)
míg záridő esetében a:
- lassú / hosszú (pl. 10 mp)
- gyors / rövid (pl. 1/1000 mp) szavakat érdemes használni a félreértés elkerülése érdekében.
Most, hogy már mind a három paramétert megismertük, jöjjön pár gyakorlati példa: mutatok néhányat a saját fényképeim közül és elmondom, hogy melyik fotót miért azokkal a paraméterekkel fényképeztem.
Gyakorlati példák a rekesz, záridő és ISO beállítására
1. Éjszakai fotó állványról
Itt a Citadelláról fotóztam ISO 100-on F/16-os rekesszel és 20 mp-es záridővel.
Itt az volt a célom, hogy minél hosszabb záridőt tudják használni, hogy minél jobban elmosódjon a Duna, illetve minél több fény csíkot kapjak.
Ezért használtam ISO 100-at és ezért rekeszeltem le az objektívet F/16-ra.
Tehát a legkisebb érzékenységet állítottam be, és nagyon kevés fényt engedtem be a rekesz által: így hosszú záridő kellett a helyes expóhoz.
2. Kézből fotózott éjszakai világító felhők
Ezt is a Citadelláról fotóztam, de itt pont nem volt nálam állvány – tehát kézből kellett fotóznom:
Mivel a kezem nem engedett meg hosszabb záridőt 1/20 mp-nél, az volt a célom, minél több fény a szenzorra jusson, így f/2-s rekeszt állítottam be a Sony RX100 III gépemen (erről itt olvashatod a tesztemet)
Valamint az ISO-t is feltekertem viszonylag magasra, ISO 640-re (mivel ez egy kis szenzoros gép, ez már viszonylag magas ISO-nak számít).
Tehát a végső expó f/2, ISO 640 és 1/20 mp záridő volt.
Ebből a képből van egy sokkal jobb minőségű, „zajtalanított” verzió is, melyet sok hasonló expó felhasználásával értem el. Bővebben a készítésről és medián-átlagolós zajszűrésről.
3. Nappali tájkép
Ezt a fotót a budai Várban található Mária Magdolna templom tetejéről készítettem (nagyon ajánlom, hogy Te is mássz fel oda).
Mivel azt akartam, hogy minden éles legyen, valamint a legtöbb objektív f/8-n a legélesebb, f/8-s rekeszt állítottam be. És mivel volt fény bőven, ezért ISO 100-s érzékenységgel fotóztam. Így a helyes záridő 1/400 másodperc lett.
Ez elég gyors volt ahhoz, hogy ne mozduljon be a kép, hiszen egy 105 mm-s objektívvel fotóztam (képstabilizátor nélkül).
4. Nappali portré
Itt azt szerettem volna elérni, hogy a fiamon legyen a fókusz, ő legyen éles, míg a háttér mosódjon el minél szebben.
Ehhez f/2.8-ra vettem a rekeszt és ISO 200-at állítottam be. Ekkor a záridő 1/2500 mp lett (mivel a napsütés miatt volt bőven fény).
Persze lehetett volna ISO 100 is, és akkor 1/1250 mp lett volna a záridő.
A gyors záridő miatt nem kellett attól tartanom, hogy bemozdulna a kép.
Összegzés: expozíció beállítása a gyakorlatban
Első lépésben mindig azt döntöm el, hogy milyen mélységélességet szeretnék:
- portrénál kis mélységélesség,
- tájképnél főként a nagy mélységélesség a cél
Tehát portrénál próbálom mindig a lehető legtágabb rekeszt (pl f/2 vagy f/4) használni, míg tájképeknél f/8-f/11 környékén.
Majd az ISO értéket beállítom úgy, hogy a záridő elég gyors legyen.
Tehát ha pl. 200 mm-s obival fotózom, akkor olyan ISO értéket állítok be, ami 1/300 mp, vagy annál gyorsabb záridőt ad.
A fenti gondolatmenetet követve emiatt a legegyszerűbb rekesz-előválasztás (A vagy Av) módban használni a fényképezőgépet.
Ekkor a gép maga dönti el a fénymérése alapján, hogy az adott ISO-hoz és rekeszhez milyen záridő a helyes.
(Tipp: ha Auto ISO funkciót használsz, akkor még egyszerűbb a képlet, mert ekkor az ISO-t és záridőt se kell figyelned)
