„Megismétlődik a Jézus születését jövendölő együttállás” és hasonló szalagcímeket olvashatunk most, 2020. decemberében.
És most valóban nem túloznak a szalagcímek, tényleg ugyanazt láthatjuk most, mint Jézus születésekor, ráadásul pont karácsony előtt pár nappal!
De még mielőtt ezt megmagyaráznám, hadd fejtsem ki, hogy pontosan mi is ez, milyen gyakran látni ilyet, és hogyan lehet lefotózni!
Mit is látunk pontosan?
2020. decemberében a kora esti égen a Jupiter és Szaturnusz bolygók nap mint nap látszólag közelítenek egymáshoz:
Ez 2020. december 21-n éri el a „csúcspontját”, amikor is a két óriásbolygó 6 ívpercnyire, azaz a Telehold átmérőjének ötödére közelíti meg egymást!
(Az ívperc a fok 60-ad része. A Telehold látszólagos átmérője kb. 30 ívperc)
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az emberek egy része szabad szemmel nem két külön fénypontot, hanem csak egyet fog látni, a „Betlehemi csillagot”.
Persze, akinek jó a szeme, az simán egymásra tudja bontani a két bolygót.
(A Jupiter és Szaturnusz a Naprendszer két legnagyobb bolygója, melyek nagy részből gázból állnak. Ahogy az összes bolygó, saját fényük nincs, csakis a Nap fényét verik vissza).
Mikor és hol érdemes nézni a Jupiter-Szaturnusz együttállást?
2020 decemberében a korai esti égen, délnyugati irányban, a horizont felett 10-15 fokkal látható a bolygópáros.
December 17-n még a holdsarló is odaköszön:
majd december 21-n állnak egymáshoz legközelebb.
Ajánlott egy távcsővel megfigyelni a párost: sajnos a horizonthoz közel nagyon hullámzani a fog a légkör, és nem sok fog látszódni az óriásbolygók légköri képződményeiből, de a Jupiter 4 legfényesebb holdja, és a Szaturnusz Titán nevű holdja biztosan látszódni fog egy távcsőben.
Miért olyan különleges ez?
A Jupiternek 12, míg a Szaturnusznak 30 év kell ahhoz, hogy megkerülje a Napot.
Emiatt a Jupiter 20 évente áll együtt a Szaturnusszal, de sok esetben ezek az együttállások nehezen megfigyelhetők, vagy nem ennyire közeliek.
Elsőre furcsának tűnik, hogy 20 évente állnak együtt, de így jön ki a matek:
A Jupiter 20 év alatt 1 teljes fordulatot + 2/3 fordulatot tesz meg, míg a Szaturnusz 2/3 fordulatot, azaz megint együtt fognak állni (igaz, hogy a Jupiter 1 körrel többet ment).
A csillagászok együttállásnak hívják azt, amikor a Földről nézve két égitest egy irányban látszik – ez természetesen nem jelenti azt, hogy a valóságban is egymás mellett lennének.
Legutóbb 2000-ben volt Jupiter-Szaturnusz együttállás, viszont ekkor a Naphoz nagyon közel látszódtak, ezért nem lehetett megfigyelni az égi jelenséget.
Hasonló közelségben legközelebb csak 2080-ban lesz a két bolygó!
Legutoljára pedig 1226-ban volt hasonló együttállás (volt egy 1623-ban is, de az nem volt megfigyelhető).
Hogyan lehet lefotózni a Jupiter-Szaturnusz együttállást?
A Jupiter-Szaturnusz együttállás fotózása gyakorlatilag ugyanazt a menetet követi, mint a Tejút, vagy bármi más fotózása a csillagos égbolton.
↓ Ide kattintva Te is letöltheted ↓ és bármikor magaddal viheted az ég alá.
Fotós szempontból a bolygópárost pontosan úgy kell kezelni, mint bármilyen, fényesebb csillagot. Azaz ugyanúgy megy az égen, mint a csillagok, és a fotózásukra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak.
(Aki nagyon akar, beleköthet a fenti mondatokba, ugyanis a bolygók – bár nagyon lassan – de „bolyonganak” a csillagos háttér előtt, de ennek sebessége gyakorlatilag elhanyagolható a mi szempontunkból)
Emiatt nagyon fontos, hogy a záridő hosszára figyeljünk – ha túl hosszú, akkor a csillagok és a bolygók is bemozdulnak, csíkot húznak a képen (erről bővebben a Tejútfotózásos írásomban).
A leghosszabb záridő megállapításához érdemes ezt az asztrofotós záridő kalkulátort használni.
A Jupiter-Szaturnusz deklinációja kb. – 20 fok, azaz írjunk 20-at a deklináció sorba, míg a „csíkhúzás mértékéhez” 3-4-et.
Tehát pl. egy APS-C szenzoros gép esetén, 50 mm objektívvel, 4-5 másodpercet érdemes beállítani (és persze tág rekeszt, és a megfelelő ISO-t).
Tippjeim a fotózáshoz
Tipp #1: Érdemes egy szép földi előtérrel összekombinálni a párost
Az nemcsak az én „mániám”, hogy égi eseményeket valami földi dologgal egybekomponáljunk – erről szól gyakorlatilag az asztrotájkép fotózás.
Mert azok a fotók is nagyon szépek, ahol csak a csillagok vannak (a hagyományos asztrofotók), de ezeken az ember agya nehezen érzékeli a méreteket, és emiatt nehezen tudja magát elhelyezni a képben.
De mindez megváltozik egy jól megválasztott földi előtérrel!
(Most úgy tűnhet, hogy az asztrofotók ellen vagyok… De ez nem is lehetne másképp, magam is rajongok a magyar asztrofotós társaim munkáiért, ahogy a blogon már többször be is számoltam a sikereikről).
Ezért használtam ezen a fotón 50 mm-s gyújtótávot – hogy a Duna és a Pilis vonulata, és Leányfalu, Tahitótfalu fényei is benne legyenek:
Készítettem fotókat a párosba teljesen belenagyítva is, de nekem ezek így magukban nem tetszenek:
A fenti képnek szerintem a dokumentáción kívül nem túl sok esztétikai értéke van, viszont ha kicsit jobban megnézzük a Jupitert, látszódnak a legfényesebb holdjai!
Tipp #2: A kékórában érdemes fotózni, hogy a háttér ne legyen teljesen fekete
A Nap december ezen heteiben 15:55 környékén nyugszik, és pár perccel utána már könnyen látszik a bolygópáros, hiszen a Jupiter lesz a legfényesebb az esti égen (a Hold után).
Emiatt érdemes már a szürkületben lefotózni a látványt, amikor megvan még az ég türkiz – narancsos színe.
17:15 után már nagyon sötét lesz az égbolt, azaz a fotókon teljesen feketének fog látszani, ami valahogy sose olyan szép…
Canon 6D, 70 mm, F/4, 9 x 3,5 mp záridő, ISO 1600.
Miért mondják, hogy most is Betlehemi együttállást láthatunk?
Magyar Csillagászati Egyesület 2020. decemberi kalendáriumában Szabadi Péter nagyon részletesen ír a betlehemi csillagot övező kutatásokról, ezért ezt a részt egy az egyben átmásolom ide (az ő kifejezett engedélyükkel):
Habár karácsony előestéjén nem mindenki számára jelent első számú elfoglaltságot a csillagos égbolt tanulmányozása, most mégis különös jelentősége van annak, hogy a Jupiter és a Szaturnusz ilyen szép együttállása épp ezekben a napokban mutatkozik. Miért?
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«” – olvashatjuk a Bibliában, Máté evangéliumában. (Más fordítás szerint: „láttuk csillagát napkeleten”.)
A Szentírás alapján Jézus Krisztus születését egy „csillag” adta hírül, amelyet betlehemi csillagnak is nevezünk. Csillagászok és történészek sokat foglalkoztak annak megfejtésével, hogy vajon milyen égi jelenség mutatkozhatott azokban az időkben, mi lehetett a titokzatos betlehemi csillag.
A lehetséges magyarázatok között felmerülhetett üstökös, szupernóva, ill. több bolygóegyüttállás is. Amennyiben üstökös lett volna a különleges égi jelenség, vélhetően a távol-keleti országokban észlelő csillagászok is feljegyezték volna – ilyen feljegyzés azonban nem ismert. Másfelől tudjuk, hogy az üstökösök megjelenését szinte kivétel nélkül negatív eseményekhez társították, ezért sem valószínű, hogy egy üstökös megjelenéséből a Megváltó születésére következtettek volna. Szupernóva-robbanásról sincs feljegyzés a Kr. e. 134 és Kr. u. 173 közötti időből. A Vénusz és a Jupiter közeli együttállása is többször bekövetkezett Krisztus születésének időszakában, ám ezek az események Kr. e. 4 után voltak, amikor Heródes már nem élt.
Azt biztosan tudjuk ugyanis, hogy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg, sőt arra is következtethetünk, hogy a Biblia által említett, Augustus császár által elrendelt összeírás Kr. e. 8–7-ben volt. Ezek alapján nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy Jézus Krisztus születése a Kr. e. 7-es évre tehető.
Ebben az esztendőben a Jupiter és a Szaturnusz háromszoros („legnagyobb”) együttállást produkált a Halak csillagképben. A korabeli asztrológiai értelmezések további segítséget nyújthatnak: a Jupiter királyra, uralkodóra utalt, a Szaturnuszra a zsidóság bolygójaként tekintettek, a Halak csillagkép pedig a születést is jelképezte.
Innen már nincs messze az a gondolat, hogy a Jupiter és a Szaturnusz Halak csillagképben létrejött együttállása „a zsidók királyának születését” adja hírül – erre az értelmezésre juthattak a napkeleti bölcsek is. Mindemellett ebből az időszakból más olyan rendkívüli égi jelenségről nincs tudomásunk, amely különleges mivoltával és lehetséges asztrológiai értelmezésével a nagy eseményre, Jézus születésére utalhatna, így talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy a betlehemi csillag nagy eséllyel a Jupiter és a Szaturnusz Kr. e. 7-ben (háromszor is) bekövetkezett együttállása lehetett.
(Ugyanerre a következtetésre jutott Ponori Thewrewk Aurél és Teres Ágoston – csillagász-pap, a vatikáni csillagászati obszervatórium magyar származású munkatársa – is. Előbbi szerzőnek 1993-ban jelent meg Csillagok a Bibliában, utóbbinak pedig 1994-ben Biblia és asztronómia című munkája.)
(Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület 2020. decemberi kalendáriuma, Szabadi Péter írása)
Azaz nagyon úgy tűnik, hogy most 2020. december 21-n szinte ugyanazt az együttállást fogjuk látni, mint amit a Háromkirályok is láthattak!
A Jupiter és Szaturnusz annyira közel lesznek egymáshoz, hogy sok ember számára össze fog mosódni a két planéta eggyé.
Az már csak hab a tortán, hogy majdnem pontosan Szenteste napján 🙂
Hasznos linkek
A Magyar Csillagászati Egyesület 2020. decemberi kalendáriuma, benne minden a láthatóságról, és Szabadi Péter részletes írásával a Betlehemi csillag kutatásáról
Tejút és csillagok fotózásához használt csekklistámStellarium: egy ingyenes szoftver, amivel kiválóan lehet a számítógépen az eget szimulálni
Tejút és csillagok fotózása – minden a fényképezőgép beállításról és utómunkáról
Záridő kalkulátor asztrotájkép fotózáshoz
A 24.hu cikke a 2020. decemberi Jupiter–Szaturnusz együttállásról
A Boldog Ünnepek mellé már csak derült eget kívánok mindenkinek!
