Hány Perseida meteort fogok látni idén? És hányat tudok lefotózni? – járt a fejemben napokon át.
Aug 13-n hajnalban felkeltem, és mielőtt elindultam volna fényképezni, az erkélyről kémleltem az eget: érdemes-e elindulnom bárhová?
Nem volt túlságosan tiszta az ég. Ráadásul 10 percen keresztül egy hullócsillagot se láttam. Kezdtem elkedvetlenedni. Inkább alszok egy jót, az ég se jó – gondoltam.
Ekkor eszembe jutott, hogy megkérjem az égieket:
– Kérlek küldjetek már egy meteort 1 percen belül, ha érdemes most fényképezni mennem!
Fél percen belül küldtek egyet. Negyed óra múlva már a váci Dómnál voltam, keresve a megfelelő kompozíciót.
A végeredmény ez a 9 kép összeállításából nyert fotó lett.
Ezen az ábrán látszik, hogyan lett összerakva:
Szerintem tanulságos, hogyan született a végső kép, ezért lépésenként leírom a folyamatot.
Bármikor hullócsillagokat szeretnék fotózni, így állok neki.
Helyszínválasztás
Az előrejósolt maximum aug.13-n magyar idő szerint reggel 8:30-11:00-ra esett, ezért én aug.13-n hajnalban mentem ki fotózni.
Helyszínnek a váci Székesegyház előtti teret választottam. A Perzeusz csillagkép pont a templom felett látszódott, ezért arra számítottam, látszódni fog, ahogy a meteorok kirajzolják a radiánst.
Ugyanis minden meteorraj látszólag egy-egy pont felől érkezik. Azaz, ha visszafelé meghosszabbítjuk a pályájuk vonalát, ezek az égboltnak egy pontján metszik egymást. Ezt a pontot hívják radiánsnak.
A Perseida meteorraj a nevét onnan kapta, hogy a raj radiánsa a Perzeusz csillagképbe esik.
Valahogy így:
A helyszínválasztás annyiból nem volt szerencsés, hogy a környező lámpák annyira erősek voltak, hogy szinte mindent elvakítottak. Úgyhogy az expozíció beállításánál és az utómunkánál kicsit trükköznöm kellett.
Elmesélem hogyan.
Expozíció beállítása
A fotózáshoz Samyang 8mm-s halszem objektívet használtam egy Canon 550D vázon (az obiról már írtam egy részletes tesztet itt).
Azért ez választottam, mert minél nagyobb égterületet akartam befogni.
Hullócsillag fotózásnál az expozíció beállítása kicsit más, mintha csak simán a csillagos eget akarnám megörökíteni.
Ugyanis a meteorok pár tizedmásopercig látszódnak. Azaz felvillanak, mint egy vaku. Tehát nem fontos minél hosszabb expozíciós időt beállítani. Helyette az érzékenységet kell minél jobban feltornászni.
Egy halványabb meteor pályája attól lesz fényesebb a képen, ha nagyobb fényerővel és érzékenységgel fotózom. Nem pedig attól, hogy 5 vagy 20 másodperc hosszú volt az expozíció. Hiszen a hullócsillag csak villan és mozog, a csillagok pedig „állnak”. Tehát az exp. idő növelésével csak csillagból lesz több a fotón, halványabb meteorból nem.
Így meg lehet azt csinálni, hogy fotózok egy „rendes” csillagos képet, minél több látható részlettel (ennek mikéntjéről írtam ebben a bejegyzésben). Ilyen beállítás lehet pl. 28mm, f/2.8, 15 sec, ISO3200. Ez lesz az „alap”, amire a meteorokat rávetítem.
Majd az exp. időt lecsökkentve az érzékenységet és/vagy rekeszt megnövelem, hogy minél halványabb meteorokat is megörökítsem. Pl. 28mm, f/2.8, 4 sec, ISO12800. Ezzel a beállítással folyamatosan fényképezek, ameddig lehet. Ezek a képek persze zajosak lesznek, de úgyis csak a meteorok halvány csíkja kell róluk.
Ezek fényében a következő expókat csináltam:
- A fotózás kezdetén és végén a Dómról egy HDR sorozatot, hogy a földi táj szép legyen a képen.
- A meteorokat ISO3200-n f/3.5-n örökítettem meg 4 másodperces időkkel. Itt az érzékenységnövelő áldozat a maximális, f/3.5-s rekesz használata volt. Ugyanis ez a halszemobi itt még nem éles, f/5.6-n viszont már az.
- A vázat sorozatexpó módba tettem, majd a távkioldó gombját rögzítve a gép elkezdte a folyamatos 4 másodperces expókat.
Szerencsére volt nálam egy másik 32Gb-s memóriakártya, ugyanis ilyen tempóval fényképezve kb 720 kép készült óránként.
Végülis 1260 darab fotó készült.
Utómunka
Szelektálás: hol a meteor?
Lightroomba beimportálom az összes RAW fájlt (hogy miért nyers formátumban fotóztam, arról már írtam itt). Majd úgy ahogy vannak, mindenféle birizgálás nélkül kiexportálom az összes képet kis méretű (kb 1800px szélességű) JPG fájlba.
Erre azért van szükség, hogy gyorsan szelektálni tudjak a fotók között. Megnyitom őket egy képnézegetővel, és megnézem, melyiken van meteor. Ezeknek a számát felírom.
Visszatérek a Lightroomba, ahol ezt a pár képet megjelölöm. Az egyiket megszerkesztem, különös tekintettel a helyes színegyensúlyra. Majd mindegyik képre ugyanezt a beállítást húzom rá a Sync Settings segítségével.
Van egy olyan kép, amin van egy fényes, pontszerű meteor, ami gyakorlatilag a radiánsnál villant fel. Más szóval, ha Földet ért volna, lehet, hogy fejen talál 🙂
Az 5 hullócsillag 5 fényképen. Klikkelj bele bármelyik képbe, és a jobbra-balra nyílakkal mozogj köztük, így könnyen kiugrik a képből a meteor csíkja.
A pontszerűen felvillanó hullócsillagot végül nem válogattam be, így a végső képen se látszik. Mivel nem húz csíkot, nem lehetne megkülönböztetni a csillagoktól.
HDR készítése a világos földi háttérről
A Lightroom CC-ben már van lehetőség szoftveren belül HDR képet csinálni. Ezt most kipróbáltam, működik, de elég fapadosnak látom. Nekem jobban tetszik a LREnfuse plugin, de ez ízlés kérdése.
Megvan a képnek a földi része, szóval
Irány a Photoshop!
A Lightroomban kijelölöm a meteoros és a HDR képeket, és a megnyitom őket Photoshop rétegekként.
Jöjjön a vicces rész!
A csillagos ég beállítása
Keresek egy olyan képet, ahol megfelelő a csillagos hátter.
Szerencsére, a legutoljára készített meteoros kép ennek a célnak tökéletesen megfelel. Szándékosan választok olyat, amin hajnalodik, ebből is látszik, hogy hajnalban a legaktívabbak a meteorrajok.
Viszont ennek a képnek földi része nagyon kiégett az erős lámpák miatt:
A HDR képet e célból csináltam: hogy a fényes, kiégett részeket korrigálni tudjam.
Ezért Photoshopban a HDR képen kijelölöm a földi részt, és ezt az alatta lévő csillagos-eges rétegre vetítem rétegmaszk hozzáadásával. Mivel szerintem a HDR kép kicsit műnek hat, az átlátszóságát leveszem 40-60%-ra (ahogy épp esik). Ezáltal a templom bejáratánál lévő kiégett részen szépen feltűnnek a részletek.
A HDR rétegen Darken (sötétítés) opciót állítok be, így az éles szélű rétegmaszk beleolvadjon az égbe.
Így ezt kapom:
A meteorok odavarázslása – beforgatás
Jelenleg a csillagos eget adó kép készült a legkésőbb (4:29-kor). A három másik meteoros kép viszont 26, 36 és 54 perccel korábban.
Egy óra alatt azonban a Föld és a csillagok 15 fokot forognak.
Emiatt, ha a leghamarabb készült képen lévő meteort rámásolnám a legutoljára készült képre, „csalnék”. Hiszen ennyi idő alatt 15 fokot arébb mentek a csillagok, tehát a hullócsillag valójában nem ott ment.
Ezért minden meteoros képet be kell forgatni egy „időbe”. Most az utolsó, csillagos eget + 1 db meteort adó képhez forgatom be a másik három meteoros képet.
Az első lépés a Sarkcsillag megtalálása, hiszen látszólag e körül forog az égbolt:
Következő lépésben a kijelölöm a beforgatni kívánt meteoros réteget, és leveszem az átlátszóságát 50%-ra, hogy egyszerre lássam az alatta lévő réteget is, amihez igazítok.
Majd és a Ctrl+T kombinációval előhívom a Free Transform eszközt. Ennek a közepén van egy kis pötty, azt a megfogom és a Sarkcsillagra húzom:
Ha ott a pötty, a képet már csak be kell forgatni. Jelen esetben az óramutató járásával ellentétes irányba, úgy hogy az alatta lévő rétegen látszó csillagokhoz illeszkedjenek e réteg csillagai.
Ezt a műveletet mindhárom meteoros réteggel megismétlem.
Ha ez megvan, akkor az összes meteor ott fog megjelenni a végső képen, ahol eredetileg is ment.
A meteorok odavarázslása – kijelölés
Most, hogy minden a helyén van, jöhet az utolsó lépés.
A három meteoros rétegben egyesével Lasszó eszközzel kijelölöm a meteorokat.
A kijelölés végeztével rétegmaszkot adok hozzá, így a képből csak a meteor marad. Majd a réteg módját átállítom Darken-re (sötétítés), hogy jobban beleolvadjon az alatta lévő képbe.
Ezt megismétlem mindhárom meteoros rétegen, és…
Kész a kép! 🙂
Nagyobb mérethez klikk a képre, vagy nyisd meg ezen a linken!
Még egy bónusz kékórás kép a Székesegyházról és az azt körülölelő térről:
Két nagyon hasonló technikával készült hullócsillagos kompozit fotó a nagyvilágból:
David Kingham díjnyertes fotója 2012-ból:
Petr Horálek döbbenetes montázsa melyet 40 óra fotózás során nyert 67 képből rakott össze:
