Samyang 8mm f/3.5 halszem objektív teszt (sok-sok képpel)

2011-ben vettem ezt az objektívet, és azóta szinte mindenre használtam. Most itt az ideje, hogy új tulajdonosra találjon (mert már full-frame vázat használok).

Így amíg nálam van, írok róla egy részletes tesztet, a saját tapasztalataimmal.

Leírás

A Samyang objektíveket egy koreai cég gyártja pár éve, és hamar népszerűek lettek a kiváló képminőségük és olcsóságuk miatt.

Nem gagyira kell gondolni, hanem kategóriájukban a nagy márkákat simán verő termékekre.

A termékeik Walimex vagy Rokinon neveken is futnak, én nem tudok rajtuk kiigazodni.

A szóban forgó 8mm-s f/3.5-s objektív Canon vázakhoz való, és teljesen manuális (erről írok részletesen később). APS-C vázas gépek szenzorához tervezték, azonban használható full-frame vázakkal is, de ekkor csak egy kört rajzol ki.

Ez egy 2011-s modell, de azóta a gyártó piacra dobott egy II-s verziót is. Ez leginkább abban különbözik az I-től, hogy levehető a napellenzője, míg a tesztelt objektíven fixen van rögzítve.

Felépítés

Valahogy ilyen fogásúnak képzelek egy objektívet, amiben üveg és fém van. Masszív, kívülről teljesen fém, nem ejteném senki fejére.

A fókuszgyűrű gumírozott, kellemes fogású. Viszont idővel kiszürkül a por miatt, bármennyire is vigyázok rá.

Súlya 435 gramm, mérete 75x73mm. Egy 550D vázhoz kiválóan passzol, kényelmes vele használni:

A frontlencséje halszemhez méltón gömbszerűen kinyúló. Emiatt kicsit jobban kell rá figyelni, mert nagyon könnyen rátapad minden. Ha szűk rekeszen használom, és a Nap a frontlencsére süt, akkor már porszem is látszik a képen. De ez minden nagylátóra igaz, nemcsak erre.

A napellenző fixen ráhelyezett, levenni nem lehet. A lencsevédő kupakot is a napellenző tartja a helyén.

 

Manuális használat

Az objektív teljesen manuális, fókuszálni és rekeszt (fényerőt) állítani is kézzel kell.

Fókuszálás

Van rajta egy finommozgású fémgyűrű, amivel fókuszálhatok. Egy nagy mélységélességű halszemnél ez igazán jelent gondot.

 

A gyakorlatban én így fókuszálok:

– buliban, vagy közel eső embereket fotózva 1m-re rakom és nem foglalkozok vele,

– kicsit távolabb eső dolgokat fotózva (mondjuk egy szobában) 3m-re,

– tájképeket, csillagokat fotózva a végtelen jelzésre állítom a fókuszgyűrűt.

Ennyi, nem kell bonyolítani, mert akkora a mélységélesség f/5.6-n is. F/8 vagy még szűkebb rekeszen meg már mindegy.

Rekesz állítás

Ez se nagy dolog. F/5,6-ra rakom és úgy hagyom az esetek 99%-ban.

Ha nagyon sok a fény, és kell az az icipici plusz mélységélesség, akkor f/8-t állítok be. Ha éjjel van, és nincs más lehetőség, akkor esetleg f/3,5.

Azért használom csak 5,6 vagy 8-s rekeszen, mert a képminőség itt a legjobb. Erről részletesen alább.

Képminőség

Kiváló f5,6 és f/8-s rekeszen. Egyik széltől a másikig, a 18 megapixeles képek teljesen élesek voltak.

Azonban f/3.5-n erőteljes optikai hibákkal terhelt. F/8 és szűkebb rekeszeken pedig a diffrakció határoltság miatt kapunk életlen képet (ekkor az obi gyakorlatilag mint egy lyukkamera működik).

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy f/5,6-n hagyom és boldog vagyok.

Ez a kép egy Canon 550D vázzal, ISO100-n és emlékeim szeint f/8-s rekeszen kélszült. Azért nem tudom megmondani, mivel az objektív semmilyen módon nem kommunikál a vázzal, így az EXIF adatokban nincs adat a fényerőre.

Az eredeti képet nagy felbontásban innen lehet letölteni.

Részlet 100%-s nagyításon nézve a kép közepéről:

Részlet 100%-s nagyításon nézve a kép bal széléről:

Az utóbbi képen a nagyon kontrasztos részeken lilás színeződés (purple fringing), valamint kromatikus aberráció látható. Szoftveresen valamennyire eltüntethető, de csodát ne várjunk. Mindenesetre a képet egészben nézve ez alig feltűnő. Hangsúlyozom, ez a kép legeslegszéle eredeti felbontáson.

Optikailag a legkeményebb teszt a csillagos ég. A pontszerű, fényes csillagok a fekete háttéren minden optikai hibát kihoznak. De a Samyang halszeme itt is nagyon jól vizsgázik.

 

100%-s nagyítás a kép közepéről:

 

Látszik, hogy f/3,5-n a csillagok nem pontszerűek. De semmi gond, mert f/5,6-nál már tűélesek:

100%-s nagyítás a kép közepéről:

Kicsit lerekeszelve, tehát f/5,6-nál a csillagok már pontszerűek. Itt a hosszú expozíció miatt kicsit már csíkot húznak, de attól a lényeg látszódik.

Rajzolat, torzítás

A halszem objektívek azért halszemek, mert a nagy gömbfelületet speciálisan vetítik le a síkra: a távolságok, területek arányai megmaradnak, azonban a szögek nem. Ez azt jelenti, hogy az egyenes vonalak a kép szélei felé haladva egyre jobban görbülnek, de a terület, amit közrefognak, nem nő meg. Röviden: az arcok viszonylag szépek maradnak a képek szélei felé is.

Egy hagyományos nagylátószögű objektív (ami nem halszem) pont fordítottan képezi le a teret: a szögek maradnak meg, míg a távolságokat a kép széle felé elhúzza. Emiatt egy hagyományos nagylátószögű objektív a fotó szélére eső emberek arcait széthúzza.

Ezt a párost nagyon közelről fényképeztem egy táncfesztiválon, mégsem látszik a halszem-hatás, se a hagyományos nagylátókra jellemző széthúzás. Pedig nagyon közel voltam hozzájuk, kb. fél méterre.

Ezen kívül, amiben a szóban forgón Samyang objektív egy szabadalomnak köszönhetően majdnem sztereografikus képet rajzol ki, míg a többi gyártó halszeme nem. Ez azt jelenti, hogy a képek széleire eső arcok sokkal kellemessebben mutatnak a Samyanggal, mint pl. Canon vagy Nikonnal. Ez hatalmas előnye az objektívnek.

Például ezen a Nikon objektívvel készített képen mennyire máshogy néznek ki az arcok:

Tájképeknél azonban nem kell aggódni a torzítások miatt. Ha pl. a horizontot vízszintesen középre állítom, nem fog látszani, hogy görbülne a kép.

Az utóbbi képből látható, hogy még közvetlen napsütésben is remekül használható, nem borul fátyolba az egész kép.

Nem csak a természetben lehet vele halszem effektus nélküli fotókat csinálni, hanem beltérben is:

Összegzés

Még több kedvcsináló fotó, amit ezzel az objektívvel készítettek, a Flickeren látható.