Történt már Veled olyan, hogy évek óta csinálsz valamit, aztán egyszer valaki megmutatja, hogy van egyszerűbb módja? Ráadásul mindvégig az orrod előtt volt?
Na ezek a tükörreflexes fényképezőgépes trükkök nekem pont ilyenek 🙂
Évek óta fotóztam már, amikor ezekre az apróságokra vagy magamtól rájöttem, vagy valaki megmutatta.
1. Állóképnél az állványgyűrűben forgatom a gépet
Amikor nagy tele van a fényképezőgépen, akkor muszáj a teléhez való állványgyűrűt használni, hogy a helyes súlyelosztás meglegyen.
Az állványgyűrű menetébe csatlakoztatom az állványfejet, így gyakorlatilag teljesen kiegyensúlyozott a szett:
De mi van, ha állóképet akarok fotózni?
Legtöbben ekkor mintha „sima” gép lenne az állványukon, elfordítják az egészet függőleges helyzetbe.
De ez így nem jó, hiszen, most hatalmas súly került az állvány tengelyétől kivülre, és nagy erővel húzza a fejet:
Erre megoldás az, ha hagyok a mindent úgy, ahogy volt, csak az állványgyűrűt lazítom meg kissé, és abban forgatom el a gépet vertikális állásba.
Így a súly ugyanúgy pontosan az állványfej felett marad, és a rendszer pont olyan stabil, mint volt:
2. Fókuszálás az AF-ON gombbal
Erről írtam külön bejegyzést, de azért ide is berakom, annyira szeretem így használni.
A lényeg: nem az exponálógombbal fókuszálok, hanem az AF-ON gombbal. Ez azért jó, mert nem kell mindig expóról expóra újrafókuszálnom, amikor tudom, hogy a tárgy nem mozog.
De akkor is jó, amikor mozog az alany: a hüvelykujjammal folyamatosan nyomom az AF-ON gombot (követő autófókuszra van állítva a gép), és közben akkor exponálok, amikor akarok.
Elsőre nagyon furcsa volt, de kicsi megszokás után már csak így használom.
3. Rekesz prioritás (Av) módban Auto-ISO használat nappal
Engem megdöbbent, amikor fotósokkal találkozok, akik nyakában milliós szettek lógnak, és…
Nappal, kézből is Manuális módban fényképeznek!
Ilyenkor mindig elmagyarázom nekik, hogy még a legbénább gépek is nappal nagyon jól be tudják állítani az expót, nem érdemes a Manuál móddal pötyörészni. Éjszaka érdemes, de nappal, kézből semmiképp!
Régen mindig Av módba tettem a gépet, beállítottam a rekeszt, attól függően milyen mélységélességet akartam.
Aztán kézzel beállítottam az ISO-t, hogy a záridő elég rövid legyen.
Ez jó, de folyamatosan figyelni kell az ISO-ra.
Szerencsére erre találták ki az Auto-ISO-t: a gép állítja be az érzékenységet úgy, hogy a záridő még éppen elég gyors legyen!
Az Auto ISO funkció használatáról készítettem egy videót is:
Ma már az alapszintű DSLR-knél is jó ez a funkció (az 550D-nél például még gagyi).
Nálam, pl. a Canon 6D-nél be tudom állítani, hogy mennyi legyen az a záridő, aminél hosszabb ne legyen:
Tehát nekem csak a rekeszt kell beállítanom, meg egyszer az Auto ISO-t, és onnantól kezdve ezzel már nem kell törődnöm. Ha kell, akkor az expókompenzáción állítok csak.
Példák:
1. Napsütésben kézből csak úgy tájat fotózgatok, mondjuk kirándulás közben.
28-105mm zoom van a gépen. Ekkor f/8-ra állítom a rekeszt, az Auto-ISO beállításnál pedig 1/125 sec záridőt engedek meg.
2. Portrét fotózok gyenge fénynél 50mm f/1,4 objektívvel
Ekkor a rekeszt f/2 – 2.8 köré állítom (f/2-nél nagyon könnyű kicsúszni a fókuszból), és az Auto-ISO beállításnál pedig 1/60 sec záridőt engedek meg. Ezt még ki tudom szépen tartani kézzel, és valószínűleg az alany se mozdul be.
Mivel hosszabb záridő van megengedve, és tágabb a rekesz, ezért sokkal alacsonyabb ISO-t fog beállítani a gép, ami kevesebb zajt eredményez.
3. Esküvőn, bevonulás/kivonuláskor
Ahogy jövünk kifelé templom belsejéből egyre több fény van, viszont idő nincsen állítani az érzékenységen. Így ez a trükk itt nagyon jól jön. Mozgásról lévén szó a záridő legalább 1/125 legyen, de ha telével fotózok, inkább 1/250, vagy még rövidebb.
4. Képbe belezoomolva a tárcsát forgatva átugrik a következő képre
Ez az apróság rengeteg szöszmötöléstől kímél meg, ha állvánnyal fotózom.
Ha több képet csinálok, és utána szeretném tudni ott a helyszínen, hogy éles-e mindegyik, akkor belenagyítok 100%-s nagyítással. És az egyik tárcsát elforgatva át tudok ugrani a másik képre, anélkül, hogy ki kellett volna jönnöm a nagyításból!
Ezzel megspórolom azt, hogy ki kelljen zoomolni a képből, átmenni a másik képre, aztán pontosan ugyanoda vissza kelljen zoomolni 🙂
Gépe válogatja melyik tárcsát kell forgatni, értelemszerűen nem azt a tárcsát, amivel nagyítok, hanem a másikat.
Canon 6D-n így néz ki:
Ahol nincs két tárcsa, ott le kell nyomni azt a gombot, amivel amúgy az expókorrekciót csinálnád, és úgy kell megforgatni a tárcsát. Canon 550D-n pl. Av+- gombot nyomva tartva kell a tárcsát kell forgatni.
5. Bracketingnél nem csinálja meg magától az 5 képet, de ídőzített módban igen
Tipikusan egy homlokracsapós pillanat volt, amikor erre rájöttem…
Számtalanszor fotózom bracketing módban, azaz amikor több fotót készítek HDR-hez: alá, fölé és középre exponálva. Van hogy ez 3 kép, de van hogy 5 vagy 7 darab:
Ha nincs nálam távkioldó, akkor ez azt jelenti, hogy sorozat üzemmódba kell tennem a gépet, és addig nyomva tartani a gombot, amíg az öt fotót megcsinálja… Ez elég béna, mert sokszor annyira gyors, hogy nem tudom, megvolt-e már a 5 darab.
DE!
7 év használat után felfedeztem a trükköt… 🙂
Ha időzített/késleltetett üzemmódba rakom a gépet, akkor egyszer megnyomom az expógombot, vár 2 másodpercet, és utána automatikusan lefotózza mind az öt vagy akárhány képet! És nem kell nyomnom meg számolnom közben.
Éljen!
Ez pl egy tipikus HDR kép, máshogy nem lehetne ekkora fényességkülönbséget átfogni:
6. Széleken az állvány egyik lábát felhajtani és felrakni
Ezt egy kanadai tájfotós mutatta meg, és azóta is mindig használom. Legutóbb pl. a Dunakanyar felhőtengerben című timelapse videómnál.
Ha egy kilátóhelyről fotózok, gyakran falra vagy peremre kellene tenni az állványt.
Ha az állványt lerakom a földre, nem biztos, hogy a fal fölé ér. A perem meg sokszor nem elég nagy ahhoz, hogy rátegyem az állványt.
A legegyszerűbb az, ha az egyik lábat röviden hagyom és felhajtom. Míg a másik kettőt „normál” állásban kinyújtom. Így nagyon kevés helyet foglal, stabil, és kilát a perem a felett:
7. Életlennek tűnnek RAW képek a fényképezőgép kijelzőjén? Itt a megoldás
Amikor RAW-ban fotóztam, előfordult, hogy a gép kijelzőjén belenagyítva nem volt éles a kép. Ez nagyon frusztráló volt… A számítógépen viszont már tűéles volt a kép. Most ez hogy van?
A titok nyitja az, hogy minden RAW kép mellé a fényképezőgép automatikusan gyárt egy beágyazott JPG képet is. Amikor a kijelzőn nézed a képet, valójában ez a beágyazott JPG.
Ha a Képstílus beállításokban olyan profil van beállítva, ahol az élesítés 0, akkor a beágyazott JPG kép nem lesz élesítve, így a RAW kép sem fog élesnek tűnni.
Például ebben a beállításban nem élesít a gép (az első szám utal az élesítés mértékére):
A megoldás tehát az, hogy olyan profilt kell kiválasztani, ahol élesítés be van kapcsolva. Vagy ha szükséges, akkor az egyik profilt átszerkeszteni.
8. Fókuszálás manuálisan az Élőképbe belenagyítva
Az egyik leggyakrabban használt „trükköm” a kézi, azaz manuális fókuszálás.
Éjszaka, különösen a csillagos égbolt alatt, gyakorlatilag ez az egyetlen megoldás a helye fókusz elérésére.
A lényeg itt az, hogy az optikai keresőn átnézve nem lehet rendesen kézzel fókuszálni, mert az optikai kereső képe sokkal nagyobb mélységélességet mutat, mint amilyen a fotón valójában lesz.
Ezért az a megoldás, hogy Élőképbe (Live View) teszem a gépet, és itt nagyítok bele a képbe. Ezáltal nagyítva fogom azt látni, amit a szenzor valójában lát.
Így már könnyű kézzel fókuszálni:
9. Képstabit még ON-ban kikapcsolni
Ezt a tippet Roger Cicalától, az amerikai Lensrentals.com alapítójától olvastam. A blogja zseniális: aki az optikák élességétől, MTF számoktól, és egyedi tesztrendszerektől izgalomba jön, annak kötelező! És lehet nyálat csorgatni is, hogy a tengerentúl milyen bagó pénzért, nulla letéti díjért lehet felsőkategóriás optikákat bérelni (amiket folyton karbantartanak és bemérnek).
Szóval ő mondta, hogy amennyiben az objektív képstabilizátoros, akkor érdemes figyelni, hogyan tesszük el a gépet.
Ugyanis a képstabilizátor valójában egy szabadon mozgó optikai elemet jelent, ami nagyobb erőhatásokat nem biztos, hogy bírja… Nekem az egyik képstabis zoomom emiatt produkálta azt, hogy néha a kép egyik fele élesebb volt, mint a másik.
Ha ki van kapcsolva a képstabi, akkor ez a mozgó elem le van zárva. Ez az ideális állapot, ha a gép a táskában van.
De csak akkor záródik le a képstabi megfelelően, ha azt akkor kapcsoljuk ki, amikor az obi a gépen van, és a gép be van kapcsolva.
Nem hiszem, hogy ez minden obira igaz lenne, de jobb a békesség (sajnos az eredeti írást, ahol ezt írja, nem találtam meg).
