Objektív teszt: Sigma 17-70mm f/2.8-4 DC OS HSM macro (Canon)

2011 nyarán vettem magamnak a fent említett objektívet, és most szeretném eladni. Imádom és nincs vele semmi baj, egyszerűen csak nem használom: már szinte csak a full-frame vázammal fényképezek, viszont az objektívet APS-C szenzoros Canon gépekre (mint pl. 550D, 1100D) tervezték.

És hogy a leendő boldog tulajdonosát minél jobban informálhassam, megosztom eddigi tapasztalataimat erről a „mindenes” objektívről.

Akinek nincs ideje sokat olvasni, annak röviden a lényeg: a Sigma 17-70mm f/2.8-4 DC OS HSM macro objektív a Canon APS-C szenzoros gépvázaihoz tervezték, és azoknak szánnak, akiknek már nem elég „kitobjektív”, hanem egy félprofin megépített, ugyanakkor elérhető árú általános zoomobjektívvel szeretnének dolgozni.

Én is ugyanezen okból vettem, ugyanis a kitobi sok szituációban „kevés” volt. Főként a f/4-s fényerő 70mm-ig, a jó képminőséggel és optikai stabilizátorral párosulva volt a fő vonzerő, ami rendezvények fotózásánál nagyon jól jött. Kb. másfél évig csak ezt használtam, gyakorlatilag mindenre: tájfotózás, makro, esküvő, bulik, egész hétvégés tánc fesztiválok, stb.

Aki egy mindenre kiterjedő, MTF-chartokkal teletűzdelt tesztet szeretne olvasni, az utána olvashat a photozone.de oldalán. Én most inkább gyakorlatiasabb tesztfotókat fogok mutatni, és kíméletlenül összevetem a Canon tizedannyiba kerülő, hasonló zoomátfogású kitobjektívjével, a 18-55mm f/3.5-5.6 II IS-sel.

Fontos! Ha valaki főként 18 mm-en fényképezik, akkor nyugodtan maradjon a kitobinál, ugyanis annak a leképezése a nagylátószögön jobb, mint a Sigmáé.Ennek az objektívnek azóta van egy újabb verziója is, ami optikailag nagyon kevéssé tér el ettől, inkább a küllemén csinosítottak, erről itt található magyar nyelvű teszt.

És akkor részleteiben:

Felépítés, paraméterek

Fókusztávolság: 17-70mm, ami 27-112mm-nek felel meg 35mm-es képkockára vetítve.

Fényerő: 17mm-nél f/2.8, majd elég hamar f/4 lesz a zoomtartomány nagy részén.

Tömege 535g, mérete összecsukva 79x89mm.

Egy „hagyományosnak” mondható zoom mechanizmus van benne, azaz 17mm-n van teljesen becsukva, és innen az óramutató járásával ellentétesen tudjuk 70mm-ig kicsavarni. Ekkor már elég szép mérete van az obinak, ha a napellenző rajta van, akkor laikusok szemében már komoly elismerést vívhatunk ki 🙂

Van rajta egy „LOCK” feliratú kapcsoló, mellyel becsukva, 17mm-n tudjuk rögzíteni a fókuszt. ez főként vállra akasztáskor hasznos, hogy ne nyíljon ki a zoom. Sajnos csak 17mm-n lehet rögzíteni, más állásban nem. Pl. 70mm függőlegesen felfelé csak úgy lehet fényképezni, ha az egyik kezünkkel ellentartunk a zoomgyűrűn, másképp a saját súlya alatt összecsukódik.

Apropó, napellenző: én soha nem használtam, csak a helyet foglalja a táskában.

Érezhetően jó minőségű anyagokból készült, a zoomot még teljesen kihúzva se érzünk lötyögést. A lényeg: jól használható, kézre esik és van benne anyag.

Szűrőméret: 72 mm, és a frontlencse nem forog fókuszálás közben, tehát kényelmesen használhatunk polárszűrőt.

Optikai képstabilizátor

Az objektív egyik fő vonzereje, ugyanis tényleg tudja a Sigma által megadott 4 rekesznyi hatékonyságot. Ez azt jelenti, hogy 70mm-s fókusszal még 1/10 sec záridőt is meg lehet kézben megtartani.
Nagyon jól tud jönni videókészítésnél is, így nem zavar be kezünk remegése.

Autofókusz

HSM (Hiper Sonic Motor) autófókusz, ami nagyon hasonló a Canon USM-éhez. Az egyetlen eltérés, hogy ha az objektív AF-n van, akkor nem lehet a fókuszállító gyűrűbe belenyúlni, mert a fókuszáló gyűrű fókuszálás közben forog, és ilyenkor érezni, hogy a motor teljesen „fogja”. Én még soha nem éreztem késztetést arra, hogy az AF-be kézzel belenyúljak, de el tudok képzelni ilyen szituációt (makrónál talán).

Az autofókusz gyors, pontos (550D-vel és 1000D-vel használva is) és gyakorlatilag hangtalanul teszi a dolgát.

A fókuszállító gyűrűt kb. 60 fokos fordulat alatt lehet a közelpontból a végtelenbe csavarni.

Makró

Bár a nevében benne van, hogy makró, de ez nem egy igazi makróobjektív, a legnagyobb elérhető nagyítás „csak” 1:2.7-hez (70 mm-en). Ez magyarul egy 40x60mm-es méretet jelent, tehát maximális nagyításban egy ekkora terület tölti meg a látómezőt. Ez még mindig sokkal jobb, mint ami elvárható egy ilyen objektívtől. Én kifejezetten meg vagyok vele elégedve ezen a téren, nagyon sok „makró” képet csináltam már vele.

Sigma 17-70mm f/2.8-4 OS HSM, 70mm, f/5.6, Canon 550D

Optikai minőség

A kép közepén már 17mm-en f/2.8-nál is nagyon éles és lerekeszelve még élesebb lesz, különösen igaz ez a képek szélei felé haladva. f/5.6-os rekesznél éri el a maximális minőséget, érezhetően 24 és 50 mm között a legélesebb. A 70 mm-es állásban egy nagyon picit csökken az élesség és a kontraszt, de nem zavaróan.

Beszúrok alább néhány, különböző fókusszal készített képet. Minden fókusztávolsághoz két kép tartozik: az elsőn a teljes kép látszik, a másodikon a látómező 100%-os nagyítással kivágva.A fotók Canon 1000D vázzal készültek, f/6.3-nál, ISO100-on. Látszik, hogy az 1000D 10 megapixeles szenzoránál nagyobbat is elbírna (kivétel a 70mm-s állás), tehát ideális a mostani Canon APS-C vázakhoz (70D, 650D, 1100D, stb).

17mm, f6.3, Canon 1000D, teljes kép

17mm, f6.3, Canon 1000D, 100%-os nagyítás

25mm, f6.3, Canon 1000D, teljes kép

25mm, f6.3, Canon 1000D, 100%-os nagyítás

42mm, f6.3, Canon 1000D, teljes kép

42mm, f6.3, Canon 1000D, 100%-os nagyítás

70mm, f6.3, Canon 1000D, teljes kép

70mm, f6.3, Canon 1000D, 100%-os nagyítás

Jöjjön a lehető legextrémebb teszt: a csillagos ég alatt. Mivel a csillagok pontszerű, nagy kontrasztú fényforrások, a létező összes optikai hibát kihozzák, bármiről is legyen szó. Nos, az objektív itt is jól teljesít, ahogy az alábbi képen látszik.


100%-os nagyítás egy Canon 550D-vel, 17mm, f/2.8-n 12sec expoval ISO 3200-n készített képből a felkelő Orion ködről.

A csillagok pontszerűek, a színi hiba is minimális, tehát valóban nagyon jó minőségű optikáról beszélünk.

Mivel ez egy őszinte teszt, így essen szó a negatívumokról is. Illetve csak egyről, mert többet nem találtam.
A jelen írásban szereplő példánynak enyhe „decentering” hibája van, ami képstabilizátoros objektíveknél gyakran előfordul. Ez azt jelenti, hogy valamelyik lencsetag nem pontosan abban a síkban áll, amelyikben kéne, hanem picit el van tolódva/dőlve.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kép bal alsó sarka kevésbé éles. Szerencsére a kép sarkában nem szokás tenni a „témát”, tehát a legtöbb esetben nem látszik a hiba.

Ez a fenti 17mm-es kép teljes méretben, 1280 pixel szélességben. Ebben a felbontásban alig látszik a hiba:

Ez ugyannak a képnek a bal alsó sarka

Ez pedig ugyannak a képnek a jobb alsó sarka – érezhetően élesebb

Jobban belenagyítva azonban már látszik, hogy a bal alsó sarok az objektív gyengébb része.Még egy példát beszúrok:

17mm, f5.6, Canon 1000D

Nem nagyon látszik, de azért az éles szeműek kiszúrhatják a bal alsó sarkot.

Jó hír viszont, hogy hosszabb fókuszon már nem annyira jelentkezik a probléma:

34mm, f5.6

Szóval a gyakorlatban ez a decentering csak akkor okozhat gondot, ha nagy mélységélességű tájképet fotózunk széles látószöggel, és saroktól sarokig tűéles képet akarunk. Aki ilyesmit akar, annak már komolyabban a zsebébe kell nyúlnia vagy fix objektívet használnia.

Lássunk még néhány képet, amit ezzel fényképeztem!