Egy „kísérleti” timelapse, 8 perc alatt így sül ki a csokis zabpelyhes keksz:
Budapest a köd alatt – Új timelapse videó!
3 hónappal ezelőtt ígértem, hogy a ködbe burkolt Főtáv kéményt ábrázoló képemből timelapse videó is látható lesz.
 |
| Az emlékezetes ködös januári reggel egy nyári nappal összehasonlítva. Középpontban a Főtáv Kunigunda utcai kéménye |
Most elkészült a videó és sok szeretettel osztom meg mindenkivel. Külön köszönöm Havasi Balázsnak, amiért felhasználhattam Ébredések című zenéjét.
Az összes képet gyakorlatilag egy helyről, a budapesti Hármashatár-hegy siklóernyős starthelyéről fényképeztem.
A videó megtekinthető a honlapomon is:
http://www.mayermiklos.com/Videos/Timelapse/i-tS9snZS/A
Ez egy ún. timelapse technikával készült kisfilm, amelyben pár másodperces időközökkel készült fényképek vannak összefűzve videóvá, ezáltal a valóságot felgyorsítva mutatva be. Jelen esetben 24 képkockát látunk másodpercenként, és a legtöbb résznél 2 másodpercenként csináltam fényképeket. Így azokat összefűzve, a valóságot 24 x 2 = 48-szoros gyorsításban láthatjuk.
Mit is látunk?
A hét csillagászati képe: a Tenerifén készült timelapse videóm!
Újabb meglepetés ért: a Magyar Csillagászati Egyesületnél „Tenerife hét” van, és ennek keretében a hét csillagászati képének a Tenerifén készült timelapse videómat választották meg 🙂
A videó készítéséről ITT olvashatsz.
Az én képem a nap képe a NASA-nál :)))
A fenti fényképemet – melyen az egész Budapestet takaró ködből csak az óbudai Főtáv kéménye látszik ki – 2013 június elsejére a NASA „A nap földtudományi képének” (EPOD) választotta meg.
[Olvasd tovább…]➞
Anyák napjára: tulipán és orgona makróval
Örüljek? Avagy művészi alkotás-e egy fotót megfesteni?
2012 februárjában, egy a zágrábi táncfesztiválon járva egy horvát festőnek (Hrvoje Puskaric) ki volt állítva néhány táncos festménye.
Egyik táncos ismerősöm, Niki felhívta a figyelmem, hogy az egyik „műve” az én egyik táncos fényképem megfestve egy az egyben.
A fényképet még 2011 áprilisában készítettem Temesvárott, és egy horvát lány (és a háttérben két magyar lány) táncol rajta.
Niki szerint ez hatalmas megtiszteltetés és örülnöm kell ennek, szerintem inkább komoly tiszteletlenség. Hogy miért?
Ugyanis a nevemet sehol nem látom, pedig az eredeti fényképen elég nagy betűkkel ott a vízjelem.
De ha nem lenne ott, akkor is simán tudhatná ki készítette a képet.
Igazi művészek ilyenkor úgy írnák alá a képet, hogy „after Miklós Mayer, by …”.
Ahogy látjátok, ezen csak az ő neve van (a jobb alul lévő névjegykártya alatt nem volt semmi).
Nem is értem: ha valaki napokat tölt el egy festménnyel, akkor az nyilván valami miatt tetszik neki.
Ezekután tényleg akkora dolog megemlékezni arról, ami alapján dolgozott? Persze a szerzői jogi törvény a fentieket megengedi, amennyiben magánhasználatról van szó, de ahogy tudom, ezeket komoly pénzekért meg is lehet venni.
Sajnos nem tudtam vele beszélni (pedig ott volt), jobb dolgom volt a parketten, mint szerzői jogokról diskurálni…
Iderakom a két képet más formában is, a függőleges vonalat balra-jobbra húzva jól össze lehet hasonlítani őket:
