Itt az ideje egy újabb objektívtesztnek 🙂 A hagyományt folytatva megint egy eladni kívánt obimról, a Canon 100mm-s makróobjektívéről írok tesztet. Figyelem, ez a sima, IS nélküli, „régi” verzió.
Egy igazi, vérbeli makró lencséről van szó, mely képes 1:1 nagyítás elérésére (ettől makró).
Azaz, pontosan akkora képet tud fizikailag átfogni a valóságban, mint amekkora a váz szenzora. Egy APS-C szenzoros Canon váznál ez 22.2 x 14.8 mm-s nagyságot jelent, azaz még egy 5 forintos pénzérme se fér bele a képbe teljes nagyításon!
Aki szeret növényeket fotózni, vagy legyek szemén a pixeleket számolni, annak ajánlom. Én a 3 év alatt csak párszor lőttem vele, ezért úgy döntöttem, hogy inkább odaadom olyasvalakinek, aki használja is.
De például a fenti macskás képet ezzel készítettem, és nagyon jól jött, hogy közel tudtam menni az abesszín kiscicákhoz
Felépítés
Bár nem egy „L” szériás darab, a felépítésére nem lehet panasz: jó fogású műanyag, melyben van jócskán anyag. A bajonett természetesen fém.
Tömege 600 gramm, mérete 120 x 78mm és érzésre kifejezetten nehéz. Opcionálisan kapható hozzá állványgyűrű is, mert a nagy hossza miatt hajlamos lehúzni a vázat az állványról. Ettől függetlenül, én többször használtam enélkül állványon, és nem volt gond a súlyával.
A minimális tárgytávolság (azaz a legnagyobb nagyításnál) a gép szenzorától mérve 31 cm. Ez azt jelenti, hogy a frontlencse 19 cm-re helyezkedik el a tárgytól.
12 lencséből áll, melyek 8 csoportban vannak elhelyezve, blendéje 8 tagú.
Az 58 mm-s szűrőket a hagyományos módon a frontlencse elé lehet feltekerni.
Alapesetben az az autófókuszálás tartománya 31 centi és a végtelen közt van, de ezt le lehet egy kapcsolóval korlátozni 48centi és a végtelen közé. Ez a lehetőség nagyon jól jön, amikor nem makrót fotóz az ember, hanem mondjuk portrézik. Ilyenkor a kisebb átfogás miatt sokkal gyorsabbá válik az amúgy hangtalan autófókusz.
A fókuszgyűrűje kellően nagy és jó fogású, ami nagyon hasznos, mert makrózásnál sokat használja az ember.
Az USM AF rendszer miatt, a frontlencse természetesen nem mozog fókuszálás közben, és bármikor kézzel felülbírálható az AF (anélkül, hogy MF-be kapcsolnánk).
Képminőség
A makróobjektívek mindig kiváló képalkotásúak, és ez most sincs másként.
Élesség
Most először használtam tesztábrát, de hozzáteszem, hogy nem számoltam vonalpár/mm felbontást, és a körülmények sem pontosan olyanok voltak, mint az előírtak. Úgyhogy ezek az ábrák csak azt a célt szolgálják, hogy egymáshoz viszonyítva láthassuk a különbségeket.
Aki mélyreható élességtesztet szeretne, az látogassa meg a dpreview.com ezen interaktív ábráját.
Mielőtt belevágnék, fontos megjegyezni, hogy ezt az obit még a filmes korszakban tervezték és dobták piacra 2000-ben: teljesen más egy filmre optimalizált optika, mint egy nagyfelbontású digitális szenzorra tervezett mai darab.
Többek közt emiatt van az, hogy a tesztképek egy full-frame géppel sokkal jobbak, mint egy APS-C szenzoros vázzal. Mielőtt azt hinnénk, hogy akkor ez felejtős, a helyes megfogalmazás inkább:
Az APS-C szenzoron nagyon jó a képminőség, full-framen pedig kitűnő.
Élesség APS-C vázon (Canon 550D)
Tesztábra teljes felbontásban f/2.8-n:
Kinagyítva az ábra közepét és a bal felső sarkot 100%-s nagyításban:
Ez már szerintem eleve nagyon jó: teljesen nyitott rekesznél a kép közepén tűéles, a legeslegszélén pedig még „elmegy”. Az itt fellépő puhább képminőség a gyakorlatban szinte nem okoz problémát. F/2,8-s rekesszel azért fényképezek, hogy a témát elválasszam a háttértől. De nyilván nem a legszélére komponálom az élességet kívánó témát…
Egy picit lerekeszelve, f/4-n már a legszélén is teljesen éles. Alább az f/5,6-n készült ábrákat szúrom be.
További tesztképek eredeti felbontásban itt elérhetők.
Élesség full-frame vázon (Canon 6D)
A tesztábra Canon 6D-vel, f/2,8-s rekesszel:
Már f/2,8-n is az élesség kiváló közepén, a széleken pedig jó. Kicsit lerekeszelve a széleken tovább javul majd pedig f/5,6-tól az egész képmező tűéles f/16-ig, utána már diffrakció miatt nagyon csökken az élesség.
Alább f/5,6-s rekesszel készült tesztképek közepéről és legszéléről látható kivágás 100%-os nagyításon:
További tesztképek eredeti felbontásban itt elérhetők.
Tesztképek az életből
Canon 6D vázzal készültek ezek a fotók. Nagyítás a kép közepéről és jobb széléről f/5,6-s rekeszen:
Vignettálás
A fényerős fix lencséknél általában fokozott a peremsötétedés, azaz a vignettálás. Ez a jelenség a full-frame gépeken, a nagyobb szenzorméret miatt jobban kijön.
Összehasonlításként Canon 6D-vel egymás után a f/2,8 és f/4-s rekeszen készült képek egy animáción. Ebből jól látszik, hogy teljesen nyitott rekesznél van vignettálás, de ez f/4 és fölötte már gyakorlatilag eltűnik.
Gyakorlatban egyáltalán nem zavaró, Lightroommal simán eltüntethető (f/2,8-n készült kép nyersen és Lightroom korrekció után):
Flare, becsillanás
Próbáltam előhozni, de nem sikerült. Tartottam így meg úgy a Napba, és csak ennyit tudtam kicsiholni belőle. Persze ez így a jó, ha akarok bármilyen flare-t a képen, inkább hozzáadom utólag.
Kromatikus aberráció
Nem jelentkezik számottevő mértékben, bár most a tesztben csak full-frame-n néztem meg. De a photozone.de eredményei alapján a kisebb pixeleket használó APS-C vázon sincs nyoma semmilyen elszíneződésnek.
Makró használat
Bevallom, nem túl sokat használtam, mint makróobi. Néha-néha virágok vagy ékszerek kerültek elé, de bogarakat is csak egyszer látott.
Azért pár dolog ezalatt is feltűnt:
- igazi makrózásnál az AF felejtős, akármilyen gyors, jó és halk. Kis tárgytávolságnál már annyira lelassul, vadászik, hogy használhatatlan. Ez általában igaz a makróobjektívekre, nem csak erre a lencsére.
- annyira kicsi a mélységélesség még lerekeszelve is, hogy a még keresőben, szabad szemmel is pontosan látni, hová esik a fókusz
Íme egy tesztkép f/8-n az elérhető legnagyobb nagyításon egy Canon 550D-vel:
További 1:1 nagyítású tesztképek eredeti felbontásban itt elérhetők.
Életképek a Canon 100mm macro-val
Hasznos linkek, források
A photozone.de tesztje APS-C vázon
A photozone.de tesztje full-framen
Összegzés
Felépítés: masszív, jó minőségű műanyag, jó fogású AF gyűrű
Képminőség: f/2,8-n középen tűéles, a széleken még éppen jó. Lerekeszelve a sarkok felé is kiváló a képminőség és f/5,6 – f/11 között adja a legélesebb képet
Nincs flare, kromatikus aberráció, a vignettálás csak tág rekeszen, és az is könnyen korrigálható.
Az AF gyors, különösen, ha le van határolva a kapcsolóval.
Ajánlom: klasszikus makrófotózásra, virágok, ékszerek, apró méretű tárgyak fotózására. Kisgyerekeknél, kisállatoknál is jól jön, hogy közel lehet menni hozzájuk. Portrézásra, tájfotózásra is javaslom a kiváló élesség és szép háttérelmosása miatt.
Te használtad már ezt az objektívet? Mi a tapasztalatod vele?
Köszönöm a megosztást!
