Csillagok fotózása, timelapse videók készítése. Érthetően, magyarul
Ma már pont olyan természetesnek vesszük, hogy újra magyar fotós nyert egy rangos nemzetközi asztrofotós pályázaton, mint ahogy Hosszú Katinka havonta zsebeli be az újabb érmeket…
Szinte el lettünk kényeztetve az utóbbi évtizedben: nem volt olyan év, hogy valami nagy nemzetközi trófeát ne magyar fotós hozott volna haza.
[Olvasd tovább…]➞Egy éjszakára a Magyar Csillagászati Egyesület ifjúsági táborának vendége voltam a Hortobágyon. Előadást tartottam a timelapse fotózásról, amit aztán a gyakorlatban is megmutattam az ég alatt.
[Olvasd tovább…]➞A teljes holdfogyatkozást 2019 január 21-n Vác széléről fotóztam: szerettem valami markáns földi tájat, objektumot komponálni a képbe, és nemcsak „telibe fotózni” a Holdat.
Mivel a Hold északnyugaton ment le, ezért adta magát, hogy a váci Dunai Cement és Mészművek gyára legyen a földi előtér. (Mindenki DCM-nek hívja, de a mai neve Duna-Dráva Cement Kft.).
A fogyatkozás első felét direkt kihagytam – tudtam, hogy nem fogok 4 órát a hidegben álldogálni. Ezért úgy döntöttem, hogy csak a végét, azaz a Holdnyugta előtti 1 órát kapom el.
Ez az egy óra is pont elég volt: -8 fokos hideg volt, amit elég nehezen viseltem 🙂
[Olvasd tovább…]➞
Mit csinálhat egy fotós éjszaka állvány nélkül?
Alváson kívül nem sok mindent…
És ha csakazértis fotózni szeretne?
Lehet-e kézzel tartott fényképezőgéppel bármi értelmeset is csinálni a csillagokkal?
LEHET!!!
Színes csillagvonalakat, alakzatokat lehet kreálni az úgynevezett szcintilláció jelensége által.
Ahogy közeledik a Perseida meteorraj maximuma, nagyon sok kérdést látok a neten ennek fotózásával kapcsolatban. Sajnos a válaszok többsége abbül indul ki, hogy a meteorok fényesek, majdnem, mint a tűzijáték.
Ez a legtöbb esetben nem így van: a hullócsillagok zöme a csillagokkal nagyjából egyenlő fényességű. Azaz van belőle fényesebb és halványabb is, de messze nem hasonlítható egy tűzijáték fényességéhez! Ez így elég tudománytalanul hangzik, de azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy a fényképezőgép szempontjából nagyon halványak.
Hány Perseida meteort fogok látni idén? És hányat tudok lefotózni? – járt a fejemben napokon át.
Aug 13-n hajnalban felkeltem, és mielőtt elindultam volna fényképezni, az erkélyről kémleltem az eget: érdemes-e elindulnom bárhová?
Nem volt túlságosan tiszta az ég. Ráadásul 10 percen keresztül egy hullócsillagot se láttam. Kezdtem elkedvetlenedni. Inkább alszok egy jót, az ég se jó – gondoltam.
Ekkor eszembe jutott, hogy megkérjem az égieket:
– Kérlek küldjetek már egy meteort 1 percen belül, ha érdemes most fényképezni mennem!
Fél percen belül küldtek egyet. Negyed óra múlva már a váci Dómnál voltam, keresve a megfelelő kompozíciót.
A végeredmény ez a 9 kép összeállításából nyert fotó lett.
Életem harmadik napfogyatkozása a 2015. március 20-i volt. Először az volt a tervem, hogy a váci Liget-tavat belekomponálom a képbe és csinálok egy olyasmi fotót, amilyet Schmall Rafael is készített. Ahhoz hogy a vízen tükröződő Nap is jól látszódjon, széles látószögű objektívet kellett volna használom, amivel viszont már a Napkorong túl kicsi lett volna a végső képen.
Ezért amellett döntöttem, hogy direktben fotózom a Napot: a 100 mm-s makróobjektívre rátekertem a szűrőt, és egy egy Canon 550D-vel 15 másodpercenként fényképeztem.
Újabb meglepetés ért: a Magyar Csillagászati Egyesületnél „Tenerife hét” van, és ennek keretében a hét csillagászati képének a Tenerifén készült timelapse videómat választották meg 🙂
A videó készítéséről ITT olvashatsz.
2012 február 25-26-n felejthetetlen látványban lehetett része azoknak, akik napnyugta után felnéztek a nyugati égboltra: a Vénusz, a Jupiter és a Hold látszólag pár fokra megközelítették egymást. Sőt, a nagyon figyelmesek a Merkúrt is észrevehették, bár a Naphoz közel, messze a háromszögtől helyezkedett el.[Olvasd tovább…]➞
