Sony RX100 III kompakt fényképezőgép részletes teszt letölthető képekkel

„Túlárazott”, „játékszer”, „szappantartó”, „szemcsés a képe”, stb.

Ezeket hallottam a Sony RX100-ról, és sokan tényleg így is hiszik, csak azért, mert kompakt gép…

Nos, én vettem egyet, és állítom, hogy a fentiek közül egy se igaz (szappan biztos nem fér bele).

Íme egy részletes teszt a Sony RX100-ról, a Mark 3-as verzióról: a végére kiderül, hogy gyakorlatilag cropos tükörreflexes gépekkel egyenértékű, sőt pár dologban simán veri őket.

Mielőtt belevágok, egy kis háttér rólam: 2009 óta vannak Canon tükörreflexes gépeim. Először APS-C szenzoros gépeket vettem, majd következett 2013-ban a full-frame Canon 6D.

És persze hozzá a temérdek objektív.

Ennek az lett az eredménye, hogy ha fotózni akartam menni, akkor garantált 5 kiló a hátamon… Persze nagyon „komoly” fotós képét festettem, és mindenki mondta látva a képeimet, hogy „biztos milyen jó géped van”.

Mióta családos vagyok, és a fotózás terén se vágyok már nagy babérokra, kezdett nagyon elegem lenni az állandó cipelgetésből.

Nagyon sok családi kiránduláson, vagy csak a mindennapokban, azért nem fotóztam, mert nem vittem magammal a gépet. Lusta voltam cipelni, na.

Na ebből lett elegem, és vettem 1 hónapja vettem magamnak egy Sony RX100 III-st.

És azóta hozzá se nyúltam a 6D-mhez… Illetve most igen, hogy képeket csináljak a kis Sonyról 🙂

Szinte mindenhová magammal viszem, még akár a zsebembe is beleférne. És döbbenetesen jó képek készíthetők vele. Az objektív tág rekesze (f1.8), élessége és a jól szerkeszthető RAW fájlok miatt tájképek készítésénél gyakorlatilag hasonló / jobb képeket csinál, mint egy menő tükörreflexes.

Most biztos kételkedsz, de inkább gyere, és olvasd el a tesztet!

Felépítés / méretek

Nagyon kicsi. Köszönhető ez annak is, hogy minden eszköz behúzódik a vázba: optika, kereső, vaku.

Mérete 102 x 58 x 41 mm, tömege 290g aksival együtt.

Annyira kicsi, hogy egy felnőtt férfinak már szinte kényelmetlen megfogni. De ugye a méret miatt nem fogok panaszkodni, hiszen pont a kicsisége miatt vettem.

Nekem szerencsére nincs lapát kezem, így még a „pont meg tudom fogni” kategória. De persze messze nincs az a „masszívan meg tudom fogni, mint egy téglát” érzés, ahogy a felsőbb osztályú DSLR gépeknél szokott lenni (és ami segít stabilan kézben tartani).

 

A váz alumínium, és nagyon minőségi benyomást kelt, ahogy kézbe veszem. Érződik, hogy van benne anyag, és hogy sokat kibír (ezt a részét nem tesztelném…).

A Sony RX100 szériának már 6 tagja van, én a 3-sat vettem meg, két okból:

• Fel- és lehajtható kijelzője van
• Van keresője is (csak elektronikus)

Ezekről kicsit bővebben.

Felhajtható kijelző

Az egyik ok, amiért érdemes legalább a III-s verziót megvenni, az a felfelé 180 fokban, lefelé meg kb 45 fokban hajtható kijelző.

Egyrészt mindenféle hasra vetődéses mutatvány nélkül lehet alacsonyról fotózni, másrészt saját magam videózásánál és szelfizésnél hatalmas segítség.

Igen, igen… Szoktam szelfiket készíteni: sok külföldi emberrel találkozok egy-egy napra, és szeretek valamilyen közös emléket megörökíteni velük.

És magamat is videózom sokszor, például amikor tanfolyamhoz veszek fel anyagot.

Sőt, annyira okos a gép, hogy ha felhajtom a kijelzőjét, akkor fotózás esetén automatikusan 3 másodperces időzítőt kapcsol be, ezáltal könnyebb beállni a szelfihez.

Beépített kereső

Nem tudom elképzelni, hogy tudták a Sony mérnökei beszuszakolni, de beletettek egy nagyon jó minőségű elektronikus keresőt is a vázba. Kallantyú lehúzása után, majd kihúzva a kis lencsét, már működik is.

Amiért ez nagyon hasznos:

• fényes nappal a nagy LCD-t nehezebben látni
• a gép a szemem előtt van, így ha embert fotózom, akkor nem kell külön mondanom, hogy ne rám nézzem, hanem a gépbe
• legfontosabb: sokkal stabilabban lehet tartani úgy, ha a szememhez nyomom

Az egyetlen bénaság a kereső kapcsán, hogy ha visszacsukom, akkor a gép kikapcsolja magát.

Optika

24-70 mm-s átfogásnak megfelelő (8,8 – 25,7 mm), Zeiss gyártmányú, a fényereje f/1.8-tól indul széles állásban, míg belezoomolva már „csak” f/2.8. A legszűkebb rekesz viszont csak f/11-ig megy a kis méretek miatt.

Kikapcsolt állapotban szinte teljesen behúzódik a vázba.

Az optikán lévő gyűrű fogása és a tekerési érzet nagyon jó. Ezzel lehet a rekeszt állítani, vagy manuális fókusz esetén fókuszálni (erről lejjebb bővebben).

Hozzáteszem, hogy a rekesz állítása az obin lévő gyűrűvel egyáltalán nem annyira jó: nagyon sokat kell tekerni ahhoz, hogy tényleg arrébb ugorjon a rekeszérték. Az esne kézre, ha egy kis kattanásnyi tekerés a gyűrűn, egyharmad rekesznyi ugrást eredményezne.

Ezt leszámítva viszont nagyon jó, hogy a rekesznek van külön állítógyűrűje.

Szenzor

Természetesen a Sony saját gyártmányú szenzora van a gépben, ami meglepően nagy méretű, 13.2 x 8.8 mm-s (ez az 1″-os méret). Hogy miért 1″-nak hívják, abba most nem megyek bele.

Ez gyakorlatilag az APS-C szenzor méret felének felel meg.

Felbontása 20.1 megapixel, 5472 x 3648 pixel a natív képméret. Szerintem jobb lett volna, ha ennél is alacsonyabbra veszik a felbontást, de így se rossz.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy viszonylag nagyok a pixelek, ezáltal a zaj viszonylag alacsony.

A zaj alacsonyan tartásában a nagy fényerejű optika is segít.

Ami a legjobb benne, az az eszméletlen jó minőségű RAW fájlok. Fantasztikus miket ki lehet belőle hozni.

Ezen kívül a szenzor ISO konzisztens, azaz RAW formátum esetén gyakorlatilag mindegy milyen ISO-n dolgozik az ember, utómunkában ugyanazt kapja (erről részletesen lejjebb).

Képstabilizátor

A szenzor van stabilizálva, nem az optika. A Sony Steadyshot-nak hívja ezt a funkciót, és elég mélyen el van rejtve a Menüben.

Külön lehet állítani, hogy a képstabi fotóknál és vagy videóknál is be legyen-e kapcsolva:

Megfelelően működik, de azért csodákat nem kell tőle várni. Pláne, ha a fejemtől távol fotózok, csak a két kezemmel tartva, amolyan „kompaktosan” (ahogy az anyósom is így szokott..).

Ugyanis amikor csak így két kézzel tartom a gépet, és megnyomom a csöppnyi gépen az expógombot, óhatatlanul ugrik egy kicsit a gép.  Tehát nagyon is elkel a képstabi!

Épp ezért szoktam én szinte mindig a keresőt kihúzva, és a szememhez nyomva fotózni, pláne videózni. Valahogy így, ami röhejesen néz ki:

A röhejes kinézet egyik hozadéka, hogy senki nem vesz „komoly fotósként”. És ez sokszor nagyon jól jön!

 

Képminőség / élesség

Nem akarok nagy szavakat csattogtatni, de azt kell mondjam, hogy KIVÁLÓ.

Még tág rekeszen is. Semmi kromatikus aberráció, lilás elszíneződés, csak egy nagyon pici vignettálás a legtágabb rekeszen.

A tág rekesz miatt rossz fényviszonyok közt is simán tudok alacsony ISO mellett fotózni, és jó minőségű képeket kapni.

Saját (nem tesztábrán kimért) méréseim alapján 24mm-s állásban már f/2-től tűéles középen, és f/2.8-tól már az egész képkockán.

Szerencsére nagyobb fókusztávolságon is hasonlóan jó eredményeket ad.

Egy kivétellel: 70mm környékén a f/2.8-n már viszonylag lágyabb a képe, de lerekeszelve visszajavul.

Nem mérnöki pontosságú MTF teszt, de több objektív állásban csináltam mindenféle rekeszen tesztképeket.

Ez volt a „tesztábra” (egy cserére váró ajtó):

A fenti képről a kék kockák jelzik azokat a részeket, amiket a lenti ábrákon különböző gyújtótávolságokon, különböző rekeszeken összehasonlítottam. A legtöbb tesztben nem nézik a kép tényleges sarkát, hanem mindig beljebbről vesznek mintát, szóval az én tesztem elég extrémre sikerült ebből a szempontból.

RAW képek, melyek Lightroomban lettek élesítve. A gyújtótávok (pl. 24mm) azok nem valós, hanem 35mm-s képkockára vetített értékek a könnyebb érthetőség kedvéért.

Manuális módban fotóztam, ISO125-n, ez a natív érzékenysége a szenzornak.

És íme a képrészletek 100% nagyításon:

Nem tettem bele az f/1,8-n lőtt képet, de az is pontosan ennyire éles…

Ez a képsarkos kép első ránézésre ilyesztően lágy lehet, de kérlek ne feledd el, hogy ez a kép legsarka. Nem a 2/3-a, hanem a legeslegcsücske a képnek.

Még a legjobb minőségű objektívek is sokkal lágyabbak itt, mint középen.

 

Ami ezekből látszik:

• 24mm már tág rekesznél is középen nagyon tűéles, a sarkokon pedig már f/4-től
• 35mm, 50mm állásban is hasonlóan jó minőségű képet ad
• 70mm-s állásban f/2.8-n, a legtágabb rekeszen kicsit lágy, de f/4-n újra éles
• a kis pixelméret miatt nem érdemes f/8 fölé menni, mert a diffrakció lágyítja a képet (tehát f/11 felejtős)

A tesztben használt képek nagy részével Te is eljátszogathatsz, ide kattintva le tudod tölteni a RAW és JPG fájlokat.

Optikai hibák

Biztos vannak, de a gép szoftvere automatikusan korrigálja őket, még RAW képek esetén is.

Például egy ilyen helyzetben a legtöbb optika lilásan-zöldesen színezné a levelek széleit:

Az egész kép:

A csillagos ég alatt szinte minden optikai hiba előjön, úgyhogy ezt is megnéztem.

24 mm, f/2-n, 10 mp, ISO1600-n ilyen a nyári ég (nem volt időm még kint tesztelni, ezért csak az udvarból készítettem a fotót, de a lényeg jól látszik):

Vignettálásnak sincs nyoma a képeken, csak az élőképen látszik, hogy a sarkok sötétebbek, de a képen már egyforma világos minden.

Ez a kép f/2-n készült, 24mm-n, az objektív közelpontján. Ami van fényesség eltérés, az az ablak miatt van, nem vignettálás.

Amúgy ez a „legmakróbb”, amit ez a kis gép tud:

Mélységélesség

A viszonylag kicsi szenzor miatt a mélységélesség mindig elég nagy, ez az egyetlen hátulütője a kompakt méretnek.

Nyilván nem lehet elvárni egy full-frame-s háttérelmosást.

De pont emiatt nagyon jó: amikor nagy mélységélességet kíván a téma, mert nyugodtan lehet tág rekeszen is használni. Például közel-távol jellegű tájképek, csoportképek esetén.

Itt pl. f/4-t használtam, és éles a sütis pult és háttér is (kis reklám a kedvenc helyemnek :))

Itt 24mm-n, f/5.6-ot használtam, és nagyon közeli virág és a legtávolabbi részek is élesek:

A fenti kompozícióban egy full-frame gép esetén legalább f/11 vagy f/16-t kellett volna használom, és emiatt magasabb ISO-t.

Két példa a maximális háttérelmosásra, azaz minél kisebb mélységélességre is.

24mm, f/2:

50mm, f/2,8:

RAW használhatóság

Valami ilyesmit éreztem, amikor elkezdtem tesztelni a Sony RX100 RAW fájljait…

Tényleg nagyon jók.

És mivel Sony szenzor, ezért nagyon jól tűri az aláexponálást. Azaz az árnyékos részeket nagyon szépen fel lehet húzni, csíkosodás és zajosodás nélkül.

Ez főként hátulról megvilágított portréknál, vagy éjszakai képeknél nagyon hasznos.

Mutatok egy extrém példát, ahol direkt, csak a teszt kedvéért, exponáltam brutálisan alá. Majd Lightroomban visszahúztam a szinteket: +4 EV expót korrigáltam az előtérre:

Most mondhatod azt, hogy „dehát ki az a láma, aki ennyire aláexponál?”

Nagyon sok olyan szituáció lehet, ahol +2 expókorrekció simán elkel az utómunkában.

Mert például az alanyok hátulról voltak világítva.

Vagy naplementénél szépek a felhők, de a földi előtér sokkal sötétebb, stb.

Ezekben az esetekben a RAW fileok megengedik, hogy a csúcsfényekre exponáljon az ember, majd a sötét részeket utólag felhúzza.

Ahogy én is tettem a fenti naplementés képen.

Ezt a képet „rendesen” (tehát nem a teszt kedvéért) amúgy én így fotóztam meg. A hisztogram jobb oldala még pont jó, tehát már nem exponálhattam volna világosabbra

Ez a nyers kép:

Elkel a +1 EV expókorrekció az előtérre:

Ekkor viszont az kiég az ég (vicces), ezért egy félátmenetes szűrővel azt vissza kellett húznom (itt nagyon jól jön a Lightroom Range Mask funkciója):

Előtte-utána:

És amikor ennyire világosítani kell sötét részeket, egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi zaj kerül bele a képbe.

A fenti képsorozatot azért mutattam be, hogy lásd, mennyire jól használhatók a Sony RAW fájlok.

A tesztben használt képek nagy részével Te is eljátszogathatsz, ide kattintva le tudod tölteni a RAW és JPG fájlokat.

JPG minőség

Élesség tekintetében nem nagyon különbözik attól, ha RAWban fotózok és én dolgozom fel a képeket Lightroomban.

Íme egy összehasonlítás, 100% nagyítás mellett:

Hogy miért érdemes sok esetben RAW-ban fotózni és nem JPG-ben, arról itt találsz egy cikket.

Zaj magas ISO-n

ISO 500-ig szerintem tűrhető a zajosodás. Szerencsére a fényerős optika segít abban, hogy ne kelljen felnyomni az ISO-t.

ISO konzisztencia

Egyik kedvenc Sony feature-m… Canon szenzoroknál ilyen nincs, Sony / Nikon / Pentaxnál viszont létező jelenség.

Arról van szó, hogy amennyiben RAW-ban fotózom, akkor szinte mindegy, hogy milyen ISO-t használok, utómunkában ugyanazt az eredményt kapom.

Például:

• ha ISO 250-n fotózom, akkor azt pont úgy fog kinézni, mintha ISO 125-n fotóztam volna, és Lightroomban 1 rekesznyit világosítottam volna
• ha ISO 8000-n fotózom, akkor azt pont úgy fog kinézni, mintha ISO 125-n fotóztam volna, és Lightroomban 5 rekesznyit világosítottam volna

 

Lightroomban így néz ki a világosított, ISO 125-s kép:

Nem imádnivaló a fenti kép? 🙂 Egy szappantartótól meg pláne!

Adódik a kérdés, hogy akkor miért nem érdemes mindig ISO 125-n maradni?

Egyrészt a +5 rekesz világosításnak azért annyi hátulütője van, hogy egyes színek eltűnnek. Ez látszik a hisztogram csíkozottságából (fenti kép, jobb fent)

Másrészt ilyenkor semmit se lehetne a kijelzőn, így gyakorlatilag lehetetlen lenne komponálni.

A fenti képekkel Te is eljátszogathatsz, ide kattintva le tudod tölteni a RAW és JPG fájlokat.

 

DRO beállítások

Az egyik legjobb funkció a Sony gépekben. Illetve minden más fényképezőgép gyártónak is van ugyanez, de a Canoné nagyon béna, míg a Sonyé / Nikoné tényleg csinál is valamit.

A DRO a „D-range optimization” rövidítése. Ez így semmit nem mond, de a lényeg az, hogy a dinamikai tartományt növeli az árnyékok felhúzásával.

Csak JPG vagy RAW/JPG módban használható értelemszerűen. Lehet állítani Auto-ra, vagy OFF és 1, 2, 3, 4, 5 szintek között.

Mutatom, mit csinál:

Szerintem nagyon hasznos annak, aki JPG-ben fotózik, mert így már a gépből kijövő kép is lehet olyan, amilyennek szeretné.

De még ennél is jobb lehet a beépített HDR funkció!

HDR JPG módban

JPG mód esetén a gép képes HDR sorozat készítésére és gépben való összefűzésére.

Fontos: ez a HDR mód nem ugyanaz azzal, mint amit a felvételi módok közt lehet kiválasztani. Jelen esetben bár hármat exponál a gép, csak 1 képet kapok. Másik esetben pedig mind a három kép külön van, nem kapom meg az összeolvasztott verziót.

Ugyanabban a menüpontban, ahol a DRO-t is lehet állítani, HDR-t is ki lehet választani helyette.

HDR módban 3 expót készít a gép: egyet 0-n (vagy ahová az expókompenzáció be van állítva), majd egyet aláexponálva (mondjuk 3 rekesszel alá, tehát 8x rövidebb záridővel), majd végül egyet feléexponálva (mondjuk 3 rekesszel fölé, azaz 8x hosszabb záridővel).

Azt az értéket, hogy mennyivel alá/felé exponáljon, szabadon lehet állítani 1 és 6 EV között, vagy Auto-n lehet hagyni.

Mutatom ezt is:

Tapasztalataim alapján a +/- 3 EV beállítás ad kb olyan JPG képet, mint amilyennek én egy RAW fájlt feldolgoznék.

Természetesen ha a 3 expó közben mozog a téma, az a képen látszani fog furcsa szürkés részek formájában. Ez persze egyáltalán nem a gép hibája, és ez ellen csak úgy lehet tenni, ha egyenként vannak meglőve a képek, és a gép nem olvasztja össze.

HDR RAW módban

Sajnos RAW vagy RAW+JPG módban nem működik ez fajta HDR funkció: nem olvasztja össze a képeket.

Ehelyett a felvételi módok közt kell a HDR bracketinget kiválasztani, viszont ekkor tényleg hármat kell exponálni (nem lő automatikusan hármat), és utána otthon lehet a 3 kép összeolvasztásával bohóckodni, ami nagyon megdobja az utómunkát.

Őszintén szólva ez az a hiányosság, ami a legjobban zavar a gépben: mivel a kezemnek rajta kell lenni az expógombon, hosszabb expóknál beremeghet a gép. Ezt csakis úgy lehet kivédeni, hogy távkioldóval vagy telefonnal exponál az ember (egyik módszert se csípem).

Szerintem azért van ez a rész lebutítva, hogy az ember megvegye a Sonytól a HDR applikációt (Sky HDR).

Ezt leszámítva persze HDR móddal tovább növelhető az amúgyis nagy dinamikai tartománya a RAW képeknek, és a zaj is nagyban csökken. Csak persze sok plusz munkát jelent.

Autofókusz

Ebben a modellben még csak kontraszt érzékelős AF rendszer van, viszont a V-s verziótól feljebb már a gyorsabb, fázisérzékelős rendszer működik.

Fényképezés módban nagyon gyors, felismeri az arcokat, és arra pillanatok alatt fókuszál.

AF esetén ki lehet választani, hogy hová essen az AF mező. Felesleges róla sokat beszélnem, mert rendesen dolgozik, és nagyon jól testre szabható.

Mai „divatnak” megfelelően még arcokat is lehet hozzá regisztrálni és sorrendbe rakni (hogy pl ha a képen a gyerek és én is ott vagyok, akkor a gyerek arcára fókuszáljon)

Én általában a AF-S módot (egyszeri AF) és széles AF mezőt használok.

Manuális fókusz

Másik ok, amiért ezt és nem a Canon megfelelőjét (Canon G1X II) választottam: egyszerűen használható manuális fókusz.

A fókuszmódok közül az MF-t választom, majd az optikán lévő gyűrűvel tudok élességet állítani.

Eközben a gép automatikusan 100%san belenagyít az Élőkép tetszőleges részébe, ezáltal pontosan látom mi van fókuszban és mi nincs.

És a beállított fókusz megmarad az expó után is, vagy azután is, hogy a gép készenlétbe helyezi magát. Tehát nem kell minden egyes expó után újrafókuszálni, ahogy pl a Canonnál. (Lonely Speck cikke a témában).

A fókuszgyűrű nagyon szépen forog, és nagyon jól lehet látni a belenagyított élőképen a lényeget. Érzésre nagyon hasonló ahhoz, ahogy egy DSLR-s optikán állítok fókuszt, azzal a különbséggel, hogy a Sonynál a fókuszgyűrűn sokkal többet kell tekerni, azaz finomabban hangolható, ez plusz pont.

A fenti csillagos képeknél is így állítottam élességet, manuális fókuszáláskor simán látszanak a fényesebb csillagok az élőképen.

Beépített ND szűrő

Ez is amolyan prémium kategóriás feature, és főképp nappali videózáskor jön jól (hogy az expó idő az 1/50 mp-hez minél közelebb legyen).

Ez egy fizikai ND szűrő, tehát nem csak egy digitális butítás. Az M3-s verzióba tették bele először, és ezután már a többi Sony RX-100 modell is megkapta.

3 rekesznyit nyújtja meg a záridőt, azaz 8x hosszabb expókat lehet vele készíteni.

Ahol az ND szűrő jól jön:

• f/8 fölé nem érdemes menni a diffrakció miatt, ezért csak ND szűrővel lehet a záridőt növelni (f/8 + ND szűrő esetén f/22-nek megfelelő fénymennyiség jön át az obin)
• napfényben is lehessen használni tág rekeszt, mivel a leggyorsabb záridő csak 1/2000 mp
• kék órás városképek esetén még hosszabb expót elérni
• videózás során a minél moziszerűbb élmény elérése érdekében az optimális záridő az fps szám fele közelében kell lennie (pl. 24 fps-nél 1/50 mp)

Testre szabható gombok

Ha tudod, hogy melyik funkciókat használod gyakran, akkor hatalmas segítség a Sonytól, hogy szinte bármelyik gombot át lehet programozni bármilyen funkcióra.

Én pl. a kerék jobb feléről levettem az alap Vaku funkciót, és helyette hozzárendeltem az ISO-t. Így lett egy külön ISO gombom, csak épp nincs ráírva.

Az expókompenzációt meg a kerék alsó feléhez rendeltem hozzá.

Ez a két funkció az, amit a leggyakrabban használok.

És azt is lehet konfigurálni, hogy az Fn gombot lenyomva mely paramétereket lehessen állítani (ezáltal meg lehet úszni a kesze-kusza Menüben való turkálást).

Videó minőség

Az egyik legfőbb oka, amiért ezt megvettem, az a videó funkciók voltak. Nagyon elegem volt abból, hogy bár van egy full-frame gépem, nem tudok vele rendesen videózni, mert videó alatt nem megy az AF, manuálisan fókuszálva meg nagyon észnél kell lenni (és akkor én nem lehetek rajta).

És a Canon DSLR-k nem is tudnak 60 fps fölé menni. FPS a frame per second jelentése: azt jelzi, hogy 1 másodperc alatt hány filmkockából álló videót csinál a gép. Mozifilmek esetén ez 24 / 25, míg közvetítések esetén általában 50 / 60 fps.

Videóban remekel ez a kis gép: Full-HD felbontáson (1920 x 1080) is tud kitűnő 24 / 30 / 60 fps videókat felvenni (természetesen progresszív, nem interlaced).

És a kodek is nagyon jó minőségű, 24 vagy 50 Mbps is lehet. Utóbbihoz természetesen már megfelelő gyorsaságú memóriakártya kell.

Háromféle fájlformátum közül lehet választani, és mindegyikhez különböző beállításokat lehet rendelni.

A Sony RX100 M3 120 fps-t is tud, igaz hogy ezt csak 720p-n (1280 x 720 pixel méretű videón), és sajnos ezt is csak croppolva. Azaz nem az egész szenzort olvassa ki, hanem csak a középső részét.

A lényeg azonban, hogy egy 120 fps-n felvett videót egy 24 fps idővonalra húzva, 5x lassításban látni mindent. Ez tökéletes vágóképekhez.

4K videót ez a gép még nem tud, de a Mark IV-től felfelé már igen (és ott van extrém lassítás: 960 fps is!)

A videófelvételt befolyásoló paraméterekből összesen 9 darab van:

• Fájlformátum (AVCHD / XAVC-S / MP4)
• Rögzítési beállítások (framerate, formátumfüggő, lásd fent)
• Steadyshot ON / OFF videózás közben
• Automatikus lassú záridő (hogy minél moziszerűbb legyen)
• Hangfelvétel ON /OFF
• Hangfelvétel erősség
• Szélzaj csökkentés
• Movie gomb beállítása
• PAL/NTSC választó

Viszont hatalmas mínusz pont, hogy nincs külön Audió bemenet! De nem igazán vethető a szemükre, mert az összes konkurrens modellnél sincs ilyen, még az újabbakon sem.

Van viszont HDMI kimenet, ami nem jellemző ilyen kis kompaktokra. Ezzel akár lehet élőben streamelni, vagy egy nagyobb méretű kijelzőt csatolni hozzá.

 

Kis videós kiegészítés: memóriakártyák

A gép menüjében megjelenő 50M az 50Mbps-t jelent: azt fejezi ki, hogy a videó másodpercenként hány Megabit méretű. Tehát nem Megabyte (MB), hanem megabit (Mb).

1 Megabyte = 8 Megabit.

Tehát az 50Mbps videó jelen esetben 6,25 Mbyte / másodperc sebességgel íródik a kártyára. Ha a kártya nem tud hosszú távon ilyen sebességgel írni, akkor a gép pár másodperc videó után leáll, vagy be se engedi állítani ezt opciót.

Hogy egyszerűbb legyen az élet, a memóriakártyákra viszont mindig Megabyte / másodpercben (MB/s) írják rá az írási sebességet. 🙂

Tehát az 50Mbps videóhoz elég lesz a Class 10-s kártya. Class 10 = garantált 10 MB / s írási sebesség, míg a videó csak 6.25 MB / s.

Ezen felül XAVC-S kodekkel csak SDXC kártyára hajlandó írni a gép. Tehát hiába elég gyors a kártya, nem lehet ezt az opciót kiválasztani.

Nagyon fontos, ha kártyát vásárolsz: magasról tegyél a kártyára írt számokra… Csak két dolgot nézz a méreten túl: legyen SDXC, és legalább Class 10-s, U1-s jelzésű. Ilyen kártyával már a Mark III verzió összes videó funkciója menni fog, de…

Még jobb, ha SDXC, U3-s kártyát veszel inkább, mert azzal már a 100 Mbps 4K videók is menni fognak (U3 szabvány = 30 MB / s garantált írási sebesség).

 

Menürendszer

Mielőtt megvettem volna, nem igazán értettem, miért mondja mindenki azt, hogy milyen össze-vissza a Sony-k menüje.

Most már értem…

Igazából mindent meg lehet találni, és sokkal több funkció van bennük, mint pl. egy Canonban. De valahogy az az érzése az embernek, hogy a fotós beállítási lehetőségek viszonylag sorban vannak, de ezek közé teljesen véletlenszerű módon beszurkálták a videós beállításokat.

Nem értem, miért nem lehet a videós beállításoknak egy külön fület csinálni… A fent felsorolt 9 paraméter összesen 6 különböző menüablakból érhető el:

 

Timelapse  applikáció

A legjobb! Végre valahára, hogy valaki csinált már ilyet is, és nem kell külön kioldókkal rohangálni. A Canon/Nikon úgy tesz, mintha ez egy megoldhatatlan feladat lenne.

Nagyon adja magát a használata. Gyakorlatilag amit a timelapse fotózásos útmutatómban hosszú oldalakon át elmagyarázok, össze van ide sűrítve az egész úgy, hogy az appot használva nagyon könnyűvé válik utána az utómunka.

Lehet választani a különböző fényviszonyok között. Ez timelapse fotózásnál nagyon fontos, különösen napkelte / napnyugta esetén.

Aztán azt is meg lehet neki mondani, hogy csak a képeket szeretném, csak a videót, vagy is-is. Azaz, ha akarom, magától össze is fűzi a videót.

És persze lehet RAW vagy JPG-ben is lőni, és szinte minden paramétert ugyanúgy beállítani. Még akkor is lehet RAW-ban fotózni, ha Videó + Kép üzemmódban fut a gép:

Ez az applikációt látva szinte kedvem támadna üvöltve a Canon / Nikon mérnökeinek a fejébe tolni a Sonykat, hogy mit tud egy 2013-ban piacra dobott kis kompakt, míg ők a 4x ennyibe kerülő DSLR gépeikbe se képesek ilyet tenni! Pedig ez csak programozás kérdése, semmi plusz technikai követelmény elé nem állítja a fényképezőgépet.

A 2017-ben megjelent Canon 6D II-ben már nagy nehezen betették a timelapse módot, de ennyi minden nem állítható rajta (illetve máshogy).

 

Beállítások a gyakorlatban #1: nappal, kézben tartva

Amik nekem beváltak:

• A mód (rekesz prioritás)
• Auto ISO
• f/4 – f/5.6 rekesz (ha kevés a fény, akkor értelemszerűen a legtágabb rekesz)
• DRO Auto
• felnyitott kereső, és abba nézek

Az Auto ISO funkció sajnos nem konfigurálható: nem lehet beállítani, mi legyen a leglassabb záridő, amit még megenged.

Ha fontos a gyorsabb záridő, akkor csinálhatom azt is, hogy vagy én állítom be az ISO-t, vagy átváltok Manuál módba, és ott megadom a rekeszt és záridőt, és ugyanúgy Auto ISO-n hagyom.

Beállítások a gyakorlatban #2: éjszakai képek

Éjszakai városképek esetén:

• gép állványon
• M mód (Manuális)
• RAW
• ISO 125
• f/8 rekesz
• ND szűrő ON
• Manuális fókusz (MF)
• Kísérletezés a záridővel (10-30 másodperc)
• Időzítős mód, 2 mp késleltetés / vagy 10 mp után 5 darab kép sorozatban
• Hosszú záridős zajcsökkentés BE

Tejútas képek esetén:

• gép állványon
• M mód (Manuális)
• RAW
• ISO 1600-3200
• f/2 rekesz
• ND szűrő OFF
• Manuális fókusz (MF)
• Kísérletezés a záridővel (6-10-30 másodperc, attól függ)
• Időzítős mód, 2 mp késleltetés
• Hosszú záridős zajcsökkentés BE

Tejútas képem is lesz 🙂

Tejútas fotók készítéséhez ajánlom ezt a bejegyzésemet

Beállítások a gyakorlatban #3: videózás

Videó módban szinte minden funkció folyamatosan állítható, szinte olyan, mintha nem is csinálna semmit a gép. Ráadásul hang nélkül. Tehát simán állíthatok közben rekeszt vagy ISO-t, vagy bekapcsolhatom az ND szűrőt, nem fog látszani a videón szinte semmi, ha végig Auto ISO-n hagytam.

Videók esetén ugye érdemes a videó FPS számát minél jobban megközelítő záridővel dolgozni a moziszerűbb élményért, ezért általában szinte mindent ennek rendelek alá a beállításnál.

Tehát nem használhatok f/2-s rekeszt fényes nappal, mert ND szűrővel és legkisebb ISO-val is 1/200-nál gyorsabb lenne a záridő, ami nem eredményez szép képet.

Nappal általában így állítom be:

• A mód
• Auto ISO
• addig rekeszelek és vagy kapcsolom be az ND szűrőt, hogy a záridő hosszú legyen

De azt is meg lehet csinálni, hogy:

• M mód
• beállítom a záridőt 1/50-re
• a rekeszt is a kívánt értékre
• és az Auto ISO segítségével mindig jól exponált lesz a videó (feltéve ha nem túl sok / kevés a fény)

Tesztképek

Teljes felbontású RAW és JPG képeket innen tudsz letölteni.

Hasznos linkek

A Pixinfo Sony RX100 III tesztje

A Prohardver Sony RX100 III tesztje

Dpreview részletes tesztje (angol)

Lonely Speck kompakt fotós gépek a Tejút alatt összehasonlítása (angol)

Lonely Speck Sony RX100 asztrofotós teszt (angol)

Neked is van is Sony RX100-asod? Mit szeretsz benne a legjobban? Oszd meg kérlek kommentben!