Írtam már arról, hogyan fotóztam a nyári Tejútat a Hortobágyon, és hogy ugyanakkor timelapse videót is készítettem. Sőt, előtte még előadást is tartottam a gyorsított videók készítéséről.
Azonban a fotózás és a videózás nem pont úgy sikerült, ahogy én elgondoltam – technikai bakik párosultak a figyelmetlenségemmel. De szerencsére egy kis utómunkával könnyen meg tudtam menteni.
Ezeket mindjárt részletesen kifejtem, de előtte kérlek, nézd meg a végeredményt:
És azt is, hogy miből lett:
A mini-videón a Magyar Csillagászati Egyesület Ifjúsági táborának résztvevői észlelnek távcsöveikkel. Eközben besötétedik, és egyre inkább láthatóvá válik a Tejút sávja is.
Szóval miért is mondom, hogy elbénáztam ezt a videót?
Na jó, nem mindent, de két dolgot biztos…
Elmesélem a készítés és az utómunka folyamatát, mert ebből a kettőből látszódnak a bakik, és az is, ahogyan korrigáltam őket.
Mielőtt belevágok, itt olvashatsz egy alapfokú, de részletes útmutatót a timelapse fotózásról.
Az előkészületek
Az előadás végén a táborlakók azt kérték tőlem, hogy készítsek egy timelapse-t arról, ahogyan sötétedéskor az észlelőrét a fokozatosan megtelik élettel.
Úgy komponáltam meg a képet, hogy az észlelő fiatalok is kellő hangsúlyt kapjanak, ugyanakkor látszódjon a Tejút nyári sávja is.
Napnyugta után állványra tettem a Canon 550D + Samyang halszem párost, és a gépet „Av” azaz rekeszprioritás módba tettem.
A manuális halszem obinál ez azt jelenti, hogy kézzel beállítom a rekeszt, majd a gép csak az expozíciós időket növeli. Erről a halszem objektívről egy tesztet itt írtam.
Nappalból éjszakába átmenet timelapse fotózása: észnél kell lenni
Az intervallum időnek, azaz két expó közt eltelt időnek kezdetben 4 másodpercet választottam.
ISO100-ról és 1/2 másodpercről indult az első kocka.
A tervem az volt, hogy egy bizonyos ideig hagyom, hogy a gép automatikusan kövesse a sötétedést. Majd amikor már elég sötét van, átváltok manuális módra, és kézzel növelem az expozíciós időket.
Kiderült, hogy az a bizonyos idő hamarabb eljött…
Közben mást is csináltam (pl. a fiamat fürdettük, távcsövet pakoltam), és nem álltam ott folyamatosan a gép mellett.
Kiderült, hogy az a bizonyos idő hamarabb eljött… Ugyanis az eredmény:
Mi volt itt a gond?
1. timelapse baklövés
A gép szépen követte a sötétedést, azonban egyszer csak „meggondolta magát”, és azt hitte, hogy világosságban van… Azaz a rendesen exponált fotók után hirtelen sötétetek kaptam.
Tehát soha nem szabad a fényképezőgép fénymérőjére bízni az expozíciót a sötétség beálltakor.
Ugyanis csak bizonyos világosság szintig tud fényt mérni, utána már teljesen bizonytalanná válik.
Ezt a hibát úgy javítottam ki, hogy a sötét fotók által keletkezett lyukat egyszerűn kihagytam a videóból. Emiatt lett egy kis ugrás, de engem most nem zavar.
2. timelapse baklövés
Ez egy elég gyakori hiba, bár velem eddig még nem fordult elő: túl hamar lemerült az aksi… Amit jelen esetben nem értek, mert fel volt töltve.
Ezt sajnos nem tudtam kijavítani 🙂
Kihívások az utómunkában
Most következzenek azok az akadályok, amik minden nappal-éjszaka átmenet timelapse fotózásánál előfordulnak. Enyhíteni lehet őket, de teljesen kiküszöbölni nem.
Szóval ezek nem bakik 🙂
Egy ilyen átmenet timelapse fotózása számtalan kihívás elé állítja az embert. Szerencsére ezek legnagyobb részét az LRTimelapse nevű szoftverrel meg lehet oldani.
De én most ebben az esetben nem használtam, inkább kézzel pötyögtem a Lightroomban itt-ott.
Így legalább jobban látszik, mit miért és hogyan csináltam.
Ahhoz, hogy ezt a folyamatot végig tudjam csinálni, szükséges volt, hogy RAW formátumban fényképezzek, valamint elengedhetetlen az Adobe Lightroom szoftver a könnyű munkához.
Fehéregyenesúly eltolódás helyreállítása Lightroomban
Ahogy a nap egyre mélyebbre süllyed a horizont alatt, úgy változik a fehéregyensúly is. Egy bizonyos világosságig az automata fehéregyensúly helyes színeket ad, de aztán a nagy sötétségben ez is elveszti a fonalat.
Az egyik, még elég világosban készített képen az automata fehéregyensúly helyes eredményt ad (7400K, -9 tint):
Azonban a legvégső expozíción a helyes fehéregyensúly szerintem 3300K, +10 tint:
A fényképezőgép érzékelője azonban nem követi le elég jól a fehéregyensúly változását.
Jelen esetben egy kocka alatt egyik végletből a másikba ugrott.
Két, egymás után kép a fényképezőgép „Auto” fehéregyensúlyával így néz ki:
Valószínűsítem amúgy, hogy a piros észlelőlámpák zavarták meg.
Tehát a feladat: a fehéregyensúly változását le kell követni.
Szerencsére elég szűk az az idő intervallum, ahol a gép érzékelője már nem jó, de még nincs elég sötét ahhoz, hogy állandó legyen a színegyensúly.
Szavakkal elég nehéz elmagyarázni, így inkább lerajzolom:
Én ezt úgy oldottam meg, hogy kiválasztottam az utolsó olyan képkockát, ahol még tetszik az automata fehéregyensúly.
Megnézem ennek a kockának a fehéregyensúly értékét. Aztán ezt összevetem azzal a kockáéval, ahol már éjszaka van és állandó a fehéregyensúly.
Majd megkeresem azt a részt, ahol az átmenetet akarom. Eldöntöm, hogy hány lépésben akarom áthidalni ezt a fehéregyensúly különbséget.
Jelen esetben 50 lépést választottam.
Így minden kockánál a Temp paraméterből -80-t levontam, míg három kockánként a Tint paraméterhez +1 adtam hozzá az előző képkocka fehéregyensúlyához képest. És ezt 50x megcsináltam.
Leírva soknak tűnik, de meglepően hamar ment.
Ugyanezt más módszerrel is meg lehetett volna csinálni, de a lényeg ugyanez lett volna:
- LRTimelapse szoftverrel, vagy
- After Effectsszel a két különböző fehéregyensúllyal rendelkező képeket egy-egy rétegbe tenni, és azokat az átmenetnél egymásba átmosni. (Erről lesz külön bejegyzés).
Expozíció ugrások kisimítása Lightroomban
Miután észrevettem a fentebb említett sötét kockákat, a gépet manuális módba tettem, így már teljesen kézzel állítottam az expozíciót.
Ekkor úgy követtem a sötétséget, hogy pár percig egy beállítással fotóztam, majd az expozíciós időt lépésenként növeltem.
Amint elértem a 30 másodpercet, az ISO-t is megemeltem. Ilyen lépésekkel végül 30 sec, ISO3200-ig (f/5.6-n) jutottam.
Minden egyes lépésnél a következő kép az előzőnél hirtelen világosabb lett. Ha csak kicsit is, de világosabb lett.
Ez okozza a „nyers” videóban a villódzás egy részét.
Ezt szintén lépésenkénti korrekcióval lehet eltüntetni.
Ha pl. egy rekesznyi expóugrás van (pl. ISO1600-ról ISO3200-ra), akkor az ugrás előtti 5 képkockához sorban +0,1EV; +0,2EV; +0,3EV; +0,4EV; +0,5EV expókompenzációt adok.
Az expóugrást követő 4 képhez pedig ennek a fordítottját: -0,4EV; -0,3EV; -0,2EV; -0,1EV expókompenzációt adok.
Ábrán itt is egyszerűbb:
Magyarul a +1EV-nyi ugrást 9 lépésben maszkoltam el. Persze, így még mindig nem tökéletes, de ezt a villódzást a következő lépésben már könnyen lehet kezelni.
Azért ez elég macera…
Ezért van nagyon is létjogosultsága annak, hogy minél „okosabb” beállításokkal fotózzunk (pl. használjunk Magic Lantern-t, vagy valamilyen bulb ramping módszerrel dolgozó appot).
És pont ezért jó az LRTimelapse szoftver is, mert ezeket a lépéseket megcsinálja automatikusan.
Villódzás eltüntetése VirtualDubbal
A fenti lépések után már majdnem kész vagyok, de még mindig marad egy kis villódzás (angolul flickering).
Szerencsére ezt már könnyű eltüntetni.
Egy ingyenes szoftver adja a legjobb megoldást: a VirtualDub szoftverben kell telepíteni az MSU Deflicker parancssort.
Ha ez megvan, akkor csak az MSU Deflicker Filtert hozzá kell adni a videóhoz, és kész. Én mindig az alapbeállításokon hagyom, tökéletesen végzi a dolgát.
